Végre itthon, végre velünk, végre együtt a család és nem csak egy hétvége erejéig. A karbantartásom sikerült, jutott idő a pihenésre és a ház körüli teendőkre is (December közepén költöztünk és még mindig dobozokat látni a lakás több pontján.) és még van egy teljes napunk. :D
Szombatra átaludta Luca az egész éjszakát, 6.30-kor reggelizett és könnyen visszaaludt. Mi gyorsan kihasználtuk ezt az időt, Gábor nagy-nagy örömömre kitalicskázta a sittet. (Mostantól nem kell majd akrobatamutatványt véghez vinnem, ha szeretnék elmenni Lucával sétálni.) Majd családilag elmentünk bevásárolni; ezt úgy oldottuk meg, hogy mindenkinek jó legyen; Gábor Lucával sétált a Duna-parton, én meg bevásároltam. Mivel csodálatos idő volt a délutánt is a szabadban töltöttük, felfedeztük Buda
kalász Duna-partját. Luca elég éber volt, a szokásától eltérően nem aludta végig a sétát. Hazaérve nagyot játszottunk a pelenkázón, Gábor meg is örökítette kamerával. Kicsi lányunk nagyon muzikális alkat, élvezi ahogy csilingel a víziló, a szélcsengő és csörög a csörgő, sőt a madárcsicsergés is lenyűgözi. :D
Vasárnapra is kiruccanást terveztünk, de az időjárás keresztülhúzta a tervünket, bent ragadtunk a házban. Luca egész nap húzta a lóbőrt, persze szopik után most is játszottunk, de nem volt annyira aktív, mint szokott lenni. Ma délután ismét új helyre kalandoztunk, megmásztuk babakocsival a híres budakalászi hegyeket, Luca aludt, mint a bunda. Hazaérve arra számítottam, hogy sírva követeli a cicit, e helyett mikor kicsomagoltam a bundazsákból egy kipihent, jókedvű gyerek mosolygott rám. Igen, ő a lányunk, minden szülő ilyen gyerekről álmodik. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése