Múlt hétfőn Luca kijelentette, hogy "Ági, ne jöjjön!" és sírva fakadt. Megnyugtattam, de újra kezdte és ez ment legalább fél órán keresztül. Végül Ági megérkezett, Luca örült, de engem nem akart ereszteni. Foggal-körömmel kapaszkodott belém, volt nagy sírás, kibírtam, nehezen ment. (Fél-egy óra múlva telefon - minden rendben, béke és nyugalom.)
Kedden "Nem akarok bölcsibe menni!" nyafi és sírás Gabesznak, amit nyugodt indulás és odaút követett. Az elválásnál újra sírás. (Csücsökmanó itthon maradt, ezért bevittem a bölcsibe, nem mentem be, de az ajtó előtt kicsit hallagtóztam, vidám, nevető Luca hangok.)
Szerdán "Nem akarok bölcsibe menni!" nyafi és kicsi sírás, útközben még egy párszor elismételte az ominózus "Nem akarok ..." mondatot, de ahogy beléptünk az ajtón kivette a szájából a cumikat, elindult Bobóval felfelé és sírás nélkül váltunk el egymástól.
Csütörtökön a szokásos reggeli műsor, de most már Gabesztól is sírás nélkül vált el.
A kicsi lány napközben most már elég kiegyensúlyozott és jókedélyű, volt ebédnél előfordult egy kis pityergés és továbbra is nehezen ment az elalvás. Általában fél-egy óra elteltével sírva megébredt, de könnyen megnyugodott. A pisliléssel sem volt most gond, locsolta rendesen a fákat és a kiswc-t is látogatta. A bölcsit követő délutánok, esték most is nehezen teltek, de egy fokkal talán már kevesebb volt a nyafogás.
Öcsiről azért nem írok külön, mert vele minden rendben. Imádja a bölcsit, nagyokat játszik, jókat alszik (bár kb egy órával kevesebbet mint itthon) és eszik. És persze még mindig nagy bohóc.
Jót tekertünk, útközben láttunk kutyaiskolát, a part mentén úszkáló kacsákat és legelésző lovakat. Kellemes délelőtt volt.
Délután, amíg Öcsi még aludt a nagyok örömmel festettek. No nem a házat, hanem az őrségi agyagból kiszaggatott és megszárított formákat. Aztán, ahogy magukhoz tértek a csemetéink hamar birtokba vették az egész nappalit. Persze Öcsi sem maradt ki semmiből, kirámolta a dobozokat és szokás szerint mászókának tekintette az összes berendezési tárgyat.
(Akicsilányszépségemindenkit elvarázsolt, remélem, sikerül beszereznem néhány róla észült képet.) A "tornaterem" hamar megtelt a szülőkkel és csemetéikkel, mi az első sorban a szőnyegen foglaltunk helyet. Lucát teljesen elvarázsolta a játék, szinte le se vette a szemét a bábokról és a színészekről. Hazafele aztán a saját szavaival elmesélte a történetet és lelkesen bemutatta, hogyan fújta el a farkas a malcok házát és hogyan hapcizott a szénanáthás Röfi a szalmától. 
Kedvence Nyafi a pöttyös ruhás malac kislány lett, vele az előadás végén szmélyesen is megismerkedett. Jól éreztük magunkat, folyt.köv. "Legközelebb Apuval jövök és Te maradsz otthon Bobóval."
Lulu olyannyira belelkesedett, hogy a hatalmas ugrálóvárat is kipróbálta. Bátran egyedül elkezdett felmászni a magasba, de a nagyfiúk sajna hamar kedvét szedték, visszafordult. (Az üzemeltető nagyon korrekt volt, visszaadta a befizetett összeget.) Aztán, hogy azért Öcsi is megismerhesse az itteni állatokat, babakocsis sétára mentek Gabesszal. Ezalatt mi Lucával nagy meglepetésemre lovagoltunk egyet. A kicsi lány három-négy kört ment - a kezemet fogva - Robi póni hátán.