2011. október 2., vasárnap

Még szokni kell

Múlt hétfőn Luca kijelentette, hogy "Ági, ne jöjjön!" és sírva fakadt. Megnyugtattam, de újra kezdte és ez ment legalább fél órán keresztül. Végül Ági megérkezett, Luca örült, de engem nem akart ereszteni. Foggal-körömmel kapaszkodott belém, volt nagy sírás, kibírtam, nehezen ment. (Fél-egy óra múlva telefon - minden rendben, béke és nyugalom.)
Kedden "Nem akarok bölcsibe menni!" nyafi és sírás Gabesznak, amit nyugodt indulás és odaút követett. Az elválásnál újra sírás. (Csücsökmanó itthon maradt, ezért bevittem a bölcsibe, nem mentem be, de az ajtó előtt kicsit hallagtóztam, vidám, nevető Luca hangok.)
Szerdán "Nem akarok bölcsibe menni!" nyafi és kicsi sírás, útközben még egy párszor elismételte az ominózus "Nem akarok ..." mondatot, de ahogy beléptünk az ajtón kivette a szájából a cumikat, elindult Bobóval felfelé és sírás nélkül váltunk el egymástól.
Csütörtökön a szokásos reggeli műsor, de most már Gabesztól is sírás nélkül vált el.
A kicsi lány napközben most már elég kiegyensúlyozott és jókedélyű, volt ebédnél előfordult egy kis pityergés és továbbra is nehezen ment az elalvás. Általában fél-egy óra elteltével sírva megébredt, de könnyen megnyugodott. A pisliléssel sem volt most gond, locsolta rendesen a fákat és a kiswc-t is látogatta. A bölcsit követő délutánok, esték most is nehezen teltek, de egy fokkal talán már kevesebb volt a nyafogás.
Öcsiről azért nem írok külön, mert vele minden rendben. Imádja a bölcsit, nagyokat játszik, jókat alszik (bár kb egy órával kevesebbet mint itthon) és eszik. És persze még mindig nagy bohóc.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése