A kicsilány természetesen vegyes érzelmekkel teli várta az iskolát. Egyik pillanatban félt és visszavágyott a már ismert, biztonságot nyújtó óvodába és szeretett ovónéniei és ovistársai közé, másik pillantaban pedig izgatottan várta az új iskolát, a tanító néniket és örült annak, hogy új barátokat szerezhet és megtanulhat írni, olvasni, számolni. A nyár során többször beszélgettünk az iskoláról, újraolvastuk az iskolás meséket (Finy Petra:Iskolások kézikönyve, Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok), megvettük az iskolatáskát, tornazsákot, beszereztük a szükséges írószereket és egyéb eszközöket, ezzel is próbáltunk együtt hangolódni. A nyár végén aztán levél érkezett Ildikó nénitől, melyben arra kérte Lucát, hogy rajzolja le egyik nyári emlékét és küldje is el neki, hogy a többiek képeivel együtt kitehesse majd az övét is az osztályterembe. Lulu nagyon örült a levélnek és lelkesen elkészítette a képet, amit másnap postára is adtunk.
Augusztus utolsó vasárnapjára a tanár nénik (családos) ismerekedést szerveztek Szentendrére a Postás Strandra. Luca nagyon örült rég nem látott kis barátainak, felszabadultan futott velük játszani.
Az egymásra hangolódást követően Ildikó néni és Cili néni összehívta a gyerekeket és közösen gitár kíséret mellett énekeltek, meghallgattak egy mesét, majd papírhajót úsztattak a Dunán. Ezt követően még volt lehetőség magukban pacsálni, sarazni.
Másnap délután szépen felöltözve együtt mentünk az iskolai évnyitóra.
Lulu kicsit megszeppenve lépett be az ideiglenes osztálytermükbe, de miután letelepedett Kende mellé a padba, majd Szonja is megérkezett, teljesen feloldódott. Az ünnepség alatt be sem állt a szája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése