Hétfőn ismét vidáman cumikkal és Csücsökmanóval felszerekelezve indult bölcsibe a csipet csapat. Miután még egyszer tudatosítottam Luluban, hogy majd alvás után találkozunk hamar elbúcsúztunk egymástól. Izgultam, elsősorban a még mindig cickón elalvó Bobó miatt, hogy fog menni az első nap Anya nélkül. Miután tetőtől talpig kitakarítottam a házat indulhattam is vissza a bölcsibe, hogy kéznél legyek, ha az altatásnál szükség lenne rám. Érkezésemkor Öcsi épp teli torokból nyomta, nehéz volt betartani a játékszabályokat és nem berohannni a síró gyerekemért. Aztán lassan elcsöndesedtek a gyerekek, bíztam benne, hogy édesdeden alszanak. Röpke másfél óra múlva megérkezett két gyermekem a "váróba". A kicsilány szemhunyásnyit se aludt,de csendben pihent az ágyában. Szerencsére a fáradtság ellenére elég jól telt a nap hátralévő része. Csilla néni beszámolójából megtudtam, hogy mese nap volt, a Vidám mesék egyik meséjét (Rút kiskacsa?) olvasta fel a gyerekeknek, akik közül Luca és Dani el is játszották azt a többieknek.
Kedden már rutinosan átadtuk Csilla néninek az alvókákat, majd megbeszéltük, hogy uzsonnánál találkozunk. Gondoltam, hogy nagyobb gond nem lesz, sőt Luca fáradtsági szintjét látva reméltem, hogy most már ő is simán el fog aludni. A biztonság kedvéért az altatás idejére riasztható távolságban kellett lennem, ill kérték, hogy ébredésre feltétlen érjek oda. (Kihasználtam a hirtelen jött szabad időt, tornáztam egy nagyot és finomat ebédeltem Rita és Gréta baba társaságában.) Bobesz most is sírva aldut el, de mindketten jól aludtak. :) Hazafele egy katica is velünk tartott, akit Luca készített dióhéjból.
Szerdán Boldizsárnak leesett a tantusz, hogy Anya bizony a búcsú puszi után elmegy, sírt, csak sírt, a szívem megszakadt, de erőt vettem magamon és távoztam. (Annak idején ezt már átéltem Lucával, tudom, hogy csak addig tart, amíg ki nem lépek a kapun, de akkor is nehéz. Azzal vigasztaltam magam, hogy kivettem egy nap szabadságot és elmentem moziba és a barátnőimmel ebédeltem.) A megbeszéltek szerint uzsonna felé érkeztem, egy vidám, kipihent Boldizsár és egy hüppögő Luca fogadott. (Öcsi most is kicsit korábban feküdt, mint a többiek, de most már sírás nélkül, könnyedén elaludt.) Nagyon fáradt maradt, mert későn aludt el és ugyan hagyták volna tovább aludni, de felébredt a többiekre.
Csütörtökön Öcsi ismét sírt, amikor elmentem, de Luca most is örömmel vetette bele magát a bölcsis életbe, nagyon várta már a torna órát. (Kihasználtam az időt és gyorsan megfőztem msánapra ill előkészültem a htévégére is, hogy ne a főzéssel menjen el majd az idő.) Délután mindkét manócska lelkesen üdvözölt, Bobó engem látva az uzsonnáját persze hamarjában inkább cicire cserélte.
A beszoktatás viszonylag könnyedén, zökkenőmentesen ment, amihez szerintem nagyban hozzájárult a kicsi csoportlétszám (max. 8 fő) és a családias közeg.
Kedden már rutinosan átadtuk Csilla néninek az alvókákat, majd megbeszéltük, hogy uzsonnánál találkozunk. Gondoltam, hogy nagyobb gond nem lesz, sőt Luca fáradtsági szintjét látva reméltem, hogy most már ő is simán el fog aludni. A biztonság kedvéért az altatás idejére riasztható távolságban kellett lennem, ill kérték, hogy ébredésre feltétlen érjek oda. (Kihasználtam a hirtelen jött szabad időt, tornáztam egy nagyot és finomat ebédeltem Rita és Gréta baba társaságában.) Bobesz most is sírva aldut el, de mindketten jól aludtak. :) Hazafele egy katica is velünk tartott, akit Luca készített dióhéjból.
Szerdán Boldizsárnak leesett a tantusz, hogy Anya bizony a búcsú puszi után elmegy, sírt, csak sírt, a szívem megszakadt, de erőt vettem magamon és távoztam. (Annak idején ezt már átéltem Lucával, tudom, hogy csak addig tart, amíg ki nem lépek a kapun, de akkor is nehéz. Azzal vigasztaltam magam, hogy kivettem egy nap szabadságot és elmentem moziba és a barátnőimmel ebédeltem.) A megbeszéltek szerint uzsonna felé érkeztem, egy vidám, kipihent Boldizsár és egy hüppögő Luca fogadott. (Öcsi most is kicsit korábban feküdt, mint a többiek, de most már sírás nélkül, könnyedén elaludt.) Nagyon fáradt maradt, mert későn aludt el és ugyan hagyták volna tovább aludni, de felébredt a többiekre.
Csütörtökön Öcsi ismét sírt, amikor elmentem, de Luca most is örömmel vetette bele magát a bölcsis életbe, nagyon várta már a torna órát. (Kihasználtam az időt és gyorsan megfőztem msánapra ill előkészültem a htévégére is, hogy ne a főzéssel menjen el majd az idő.) Délután mindkét manócska lelkesen üdvözölt, Bobó engem látva az uzsonnáját persze hamarjában inkább cicire cserélte.
A beszoktatás viszonylag könnyedén, zökkenőmentesen ment, amihez szerintem nagyban hozzájárult a kicsi csoportlétszám (max. 8 fő) és a családias közeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése