Hajóskapitány

Úgy döntöttem ma hagyom pihenni Anyucit és csak 7 fele fújok neki ébresztőt. Miután megittam a reggeli tejadagomat felébresztettük a tesót, aki most nem örült annyira a társaságomnak. Ki is ebrudalt a szobájából, na ja, megértem én, egyre nagyobb teret hódítok, most is megpróbáltam felmászni az ágyába. Később persze átjött hozzám, mert bizony hangot adtam mellőzöttségemnek. A közös reggeli most is nagy élmény volt, megint kaptam egy kis újdonságot, állítólag rizstallér a neve, én rögtön be is faltam. Lulu csokis patkót és kakós csigát, no meg macikávét evett; igazán itt lenne az ideje, hogy most már én is kóstolgathassam az Ő hamiját, ne csak mindig Ő egye az enyémet. Tízóraira Anyuci alma-körta-rizs pépet turmixolt nekem. Naná, hogy Luca ezt is megkóstolta. Kicsi játék a szobában, majd irány a játszó. Ez aztán a klassz hely, bármikor ehetek mulcsot és homokot, csak Anya rajta ne kapjon! Hamar leizzadtam, mert árnyék alig volt, el is fáradtam, de nem vágtam be a szunyát és mivel tesó is elég nyafi lett, hamar hazajöttünk. Itthon már várt ránk a napsütötte meleg víz, így ebéd előtt még pacsáhattunk egy nagyot. Jó ez a medence, gyakorolhattam a térdelést és kétszer sikerült is térdelőállásból leülnöm. Persze elsőre nem ment simán a dolog, mert végül eldőltem és nyeltem egy kis vizet. Tesó most is ki-be ugrált és futkározott a teraszon, így én lehettem a hajóskapitány. :)