Horány

Már tavaly elhatároztuk, hogy idén is jövünk, sőt, ha lehet, hosszabb időre kiköltözünk az erdei kis házikóba. Már tavasszal lefixáltuk a 3 hetet Ilkával, de sajnos elsősorban az időjárás miatt, csak múlt csütörtök este vettük birtokba a nyári lakunkat. Jómagam az egész napos pakolás következtében kimerültem és feszült voltam az új körülményektől és attól, hogy felpörgött kicsi lányunkat (aki kicsi, szoknyás erdei tündérként mezítláb futkározott) csak nagy nehezen sikerült elaltatni. Szerencsére másnapra kitisztultak a felhők és míg Gabesz dolgozott mi teljesen berendezkedtünk a házban és beilleszkedtünk a telep életébe.

A kedvenc játékomnak hódolok.

Felfedeztük motorral a játszóteret, ahol Lulu azonnal bevetette magát a homokozóba, majd egy teljesen leamortizált (egyik keze és lába is hiányzott) babát tologatott egy játék babakocsiban, megismerkedett és libikókázott a vele majdnem egykorú Tamással, megcsodálta Fábi "makijárását", végül megnézte a táborozó karatesok edzését, akiktől elsajátított néhány rúgást és ütést, amit azóta is édesen gyakorol mindenütt. (Legutóbb Apának adott leckéket a Dunaparton.)

Nini! Ennek meg hol a vége?

A szombat délelőttöt (du-n Szentendrén jártunk) a part felfedézésével töltöttük, Apa most is remek homokozópajtásnak bizonyult, még medencét is épített Lulunak. És ugyan hosszú ujjú pólóban és nadrágban indultunk a Dunához, először lekerült a meleg cucc, majd a popón homokos, vizes body is. Törpi így rövid időn belül pelenkásan, majd a későbbiekben meztelenül élvezte a hideg vizet és a simogató, meleg napsugarakat. Hazafele a halasnál meg is ebédeltünk, Lulu jóízűen bevágott egy fél hekket és falatozott hozzá némi kenyeret és kovászos uborkát is. Ja és mindezt felöltözve, pelenka nélkül tette. Kicsit izgultam, de megúsztuk baleset nélkül.

Szeretünk Anyu.

Vasánap, immár felkészülten - váltóruha, tiszta pelenka, szemeteszsák - indultunk a partra. Apa szemügyre vette a helyi piacot és amíg mi mezítláb - hacsak nincs nagyon hideg vagy derékig érő sár Lulura nem lehet se szandit, se cipőt ráadni - babatempóban sétáltunk, Ő meglepte Manót egy hupikék vattacukorral. (Sajnos a készítő kezdő volt, így a vattacukor messze nem hozta a megszokott formáját.) A délelőtti locs-pocsolást rendhagyó hideg ebéd, majd alvás követte. Délután Nagyi és Kempi is meglátogatott minket, lecsábítottuk őket is a partra és egy darabig hősiesen állták a napot és a sarat. :)

Tipitopi Apával a vízben.

Este végre megérkezett Berci is, a játszón meg bébipartyt tartottak a telepi kislányok. Lulu örömmel vette a meghívást, elsőként érkezett és rögtön lecsapott a "büféasztalra", evett egy falat vajas kenyeret és vizet is ivott hozzá. Mozgalmas hétvégénk volt. :D

A nektarint mostanában csakis egészben szeretem.

Azóta is vízpartozunk és játszózunk, miközben egyre több gyerekkel ismerkedünk meg és felfedezzük a telep rejtekhelyeit. Lessük a mókusokat a reggeli mellől, motorral visszük ki a szemetet, kismacskát és bicikliző Bercit kergetünk, rengeteg gyümlcsöt eszünk, esőben Fábival és Bercivel dagonyázunk a kerti csapnál ... éljük boldog életünk.

Vasárnapi tortilla reggeli. (Köszi Ildi.)