I just called to say...

Házépítés

Lulu újra a régi, tele van energiával, jókat eszik és nagyokat játszik. Az építés megint nagyon lázba hozza, tegnap újra felfedezte a leporellókat és kuckót épített belőle magának.
Türelmesen, óvatosan építkezett, az illesztésekre nagyon odafigyelt, ennek ellenére volt, hogy felborult a fal, ilyenkor persze morgott, mérgelődött.
Végül egy közös házat építettünk neki és Bobónak, amit egy ajtó választott el. Remek móka volt.

A frissebb képeken érdemes Luca öltözködését külön figyelemmel kísérni. Reggelente akkurátusan átvizsgálja a teljes ruhatárát és igyekszik mindig a felsőhöz színben passzoló nadrágot, hajcsattot és hajgumit választani. :D

Hinta-palinta - Reszkess Anya!

Nagyi! Köszi, hogy elárultad a titkot, hogy annak idején Anya hová akasztotta a hintát. Azt nem mondtad, hogy ettől majd kileli a frász. ;)

Párnacsata

Töltőd(t)ünk

A március 15-i hosszú hétvégén gyönyörű időnk volt, amit persze örömmel ki is használtunk. Az első nap a Hajógyári-sziget játszóterét fedeztük fel újra, másnap egy csepeli kis játszóteret vettünk birtokba, harmadnap meghódítottuk Visegrádot és negyednap bevettük Budapest egy kicsiny szegletét (Nagyiéknál jártunk).
A visegrádi bobozás - immár Bobóval együtt - ismét remek mókának bizonyult. Öcsi korai ébresztőjének köszönhetően időben érkeztünk, így még a nagy tömeg érkezése előtt csúszhattunk egy párat.Lulu bátor nyúl volt, az első csúszást könnyedén átengedte Apának és Bobónak. Aztán mi is elindultunk, a kicsilány felismerte smile-t (emlékezett rá, hogy ott fényképeznek), nagyot mosolygott rá és hangosan kurjongatott velem.
A hatodik körhöz már nem volt kedvünk és mivel úgy is megéheztünk felszedelőcködtünk és felfedeztük a dunaparti Ízfesztivált. Szerencsére mindkét gyerek hátibaba volt, mert hatalmas volt a tömeg, ezért csak addig maradtunk, amíg vettünk valami harapnivalót ebédre. A belga krumplichipset, a hagyományos és káposztás tócsnit végül a szomszédos parkban fogyasztottuk el. A desszert se váratott sokáig magára, miközben megvettük a mesejátszóra a belépőt, sikerült elnyalnunk az idei első fagyikat is.

A legnagyobb sikere most a labirintus mellett a homokozónak volt, ahol Öcsi hosszasan eljátszott az ott talált kis dömperrel és lapáttal.

Mindannyian nagyon élveztük a sok jövést-menést és feltöltődtünk az első tavaszi napsugarakkal.

Itt a tavasz, újra élünk

Múlt vasárnap Laci doktor bácsi gyógyultnak nyilvánította az aprónépet. (A jó hírért cserébe a kicsilány egy családi összmunkában készített csokis muffinnal jutalmazta.) És valóban, a héten fokozatosan erőre kapott Luca; az esetek többségében délután és este is jól alszik, éjszaka már csak néha ébred, újra bugyit hord és egyre jobb az étvágya is. Boldizsárt különösebben nem viselte meg a betegség, hatalmas, vidám energiagombóc, aki egyátalán nincs tisztában az erejével. (Játékból gyakran megüti Lulut, aki persze rögtön sírva fakad és ordít, ahelyett, hogy megvédené magát és olykor odasózna egyet az öccsének.)

A bölcsit már mindketten nagyon várták, Luca most is lassan oldódott fel, előfordult, hogy sírt és eleinte kevésbé volt aktív, de már nem cumizott folyamatosan és nem hurcibálta mindenhova magával a dolgait, szólt, ha wc-re kellett mennie és csütörtökön már alváshoz sem kért pelust. A virágültetést, kézműveskedést, éneklést nagyon élvezte.

Bobot "elválasztották" a nővérétől, a kora miatt átkerült Szilvi néni csoportjába. (Az elmúlt hónapokban egyre több gyerek érkezett a bölcsis csoportba, ezért most már két csoportban foglalkoznak velük. Ez azt jelenti, hogy a nap nagy részét most is együtt töltik, de a koruknak megfelelő foglalkozásokokn vehetnek részt.) Öcsi a héten már gyurmából csigát készített, élvezte a mondókákat, játékokat és persze a tornát minden mennyiségben, egyre több szó első szótagját mondja ki és utánozza a többiek beszédét.

Viszontagságaink Lucával

Az elmúlt napok mind fizikailag, mind idegileg kimerítettek, kimerítenek. Voltunk a kardiológián (negatív), jártunk neurológusnál (negatív) és rendszeresen látogat minket Laci doktor bácsi (középfülgyulladás, újabb adag antibiotikum). Luca nagyon lefogyott, a szervezete legyengült, újra pelust hord. A fürdéssel még mindig hadilábon áll, kétnaponta sikerül rsak rávenni egy gyors zuhanyra.
Este hamar elfárad, magától bebújik az ágyába, "cicát", mesét nem kér, az utóbbi egy-két napban már újra igényelte, hogy meséljük el a napját. Mostanában sötétben alszik el, éjszaka előfordul, hogy többször is megébred. Már nem sír, nyöszörög, hanem vagy rögtön hangosan minket hív, vagy az ágyában fekve kiabálva mérgelődik az állítólagos szúnyogokra, akik összecsipkedik, az ugató kutyára, aki felébresztette és nem hagyja aludni, a takarójára, ami nem akar felmenni rá, stb. Persze ezekre én is felébredek, ilyenkor átmegyek hozzá és próbálom megnyugtatni, elcsitítani, több-kevesebb sikerrel. Előfordul, hogy többször is fordulok és a végén már nem tudom, hogy Luca csendesedett el, vagy a fáradtságtól én zuhantam mély álomba. Olykor hajnalban Gabesz is tesz néhány kört.
Reggel 9 körül ébred, gondolom az "éjszakai műszak" miatt, fáradtan, álmosan, nyűgösen. Mindenért sír, nyafog, az öccse bármit csinál, csak az útjában van és hagyja már őt mindenki békén ... Ez a hangulat kitart még néhány órán át, amitől persze én, bárhogy is igyekszem, előbb-utóbb kikészülök és elvesztem a türlemem, kiabálok. (Korábban ezt nem gondoltam volna magamról.) Aztán nagy levegőt veszek és teszem a dolgom, játszok Boldizsárral és megpróbálom kizökkenteni Lulut. Az utóbbi napokban ez már egész jól megy. Ma például lelkesen jött velünk motoron a könyvtárba, útközben ugyan kicsit morgott, ha elakadt, de izgatottan várta, hogy beülhessen a hintaszékbe és újabb kincsekre bukkanjon. Hazafelé is sétált egy darabig, egész jól ebédelt, majd amíg Boldizsárt fektettem sóliszt gyurmából gyöngyöket készített, amiket fel is rakott kiszáradni a fűtőtestre. Pont úgy, ahogy előzőleg velem csinálta. Határozottan kezd visszatérni az életkedve, sőt a humora is. (Úgy elbújt előlem, hogy frászt kaptam hová lett.)
Délután Gréti szülinapi bulijára megyünk, amire már napok óta nagyon készül. Remélem, jól fogja érezni magát.