Végre süt a Nap

Szerencsére már tegnap elkészítettük a burgonyalevest Luluval, így ma délelőtt csak a lasagnet kellett gyorsan összedobnunk, hogy mihamarabb kijuthassunk a szabadba és kiélvezhessük a napsütést. Először a bim-bam haranghoz indultunk, de Lulu alig pár méter után meggondolta magát és vissza kellett fordulnunk a játszóra. Még oda se értünk, amikor már labdázni akart a focipályán, majd amikor előkerült a labda ő már a boltba akart menni és ez így ment egy darabig. Végül kötöttük az ebet a karóhoz, hogy nem boltozunk ezért kitört a hiszti és hazafelé vettük az irányt. Persze néhány lépés után lehiggadt a kicsilány és ebéd előtt még elsétálhattunk a szomszédos "parkba".

Luca Bobozik

Megitatom a Bobokámat.

Anyu, ebben tényleg pocaktea van?

Igyál még, tuti használ ;)

Pelenkás hírek

1. Nem is olyan kicsi fiúnk ma kétszer is magától kakilt. Nagyon büszke volt magára Bobo és persze mi is rá. :D

2. Luca már egy ideje előre bejelenti, ha pisilnie vagy kakilnia kell. A bilit ugyan előszedtük, de nem szeretne ráülni, mi meg nem akarjuk eröltetni. Némi segítséggel ráérzett a napokban arra, hogy guggolva könnyeb "nyomizni" és újabban szereti egyedül végezni a dolgát. Olyannyira, hogy Gabeszt és engem is felszólit arra, hogy forduljunk el, vagy menjünk ki a szobából, de az is előfordul, hogy Ő bújik el vagy megy át egy másik helységbe. (Bezzeg engem még a mai napig is gyakran követ a wc-re és nem tudom kitessékelni.)

Sapkás divatbemutató

Anya nem tudta hová tüntem és miért akartam felhúzni a pulcsimat.
Mégse lehet sapkás divatbemutatót rendezni egy szál trikóban.

Így nézek ki, mint a doktornéni, a szemüvegem felett.

Mérges Mikulásmanó - ilyen vagyok, amikor nem tetszik valami.
És ez még csak a kezdet.

Délután újabb darabot mutattam be.
Ja, és ő Ági baba, kölcsönvette a sapimat és Andi ruhát varázsolt belőle neki.

Maminál jártunk Szekszárdon

Péntek délelőtt nekivágtunk a 2 órás útnak, egész jól vettük az akadályt. (Luca a non-stop szórakoztatás mellett csak a végére vesztette el a türelmét és Bobesz, bár már Pakson felébredt, mégis csak kb. 15km-rel a cél előtt rendelte el a kajaszünetet.)
Mami finom levessel várt minket, amit a kis ünnepelt kedvéért palacsintatorta követett. Lulu nagyon örült a meglepetésnek, az újragyulladó gyertyákat többször is elfújta, de a torta elfogyasztása most sem izgatta különösebben. Nem baj, több maradt Nekünk ;)

Kettő éves Manócska

Szombat délelőtt Mami felügyeletére bíztuk az alvó Boldizsárt, hogy mi hármasban sétálhassunk a napsütötte városban. Luca először a Prométheusz parkban a keselyűt (szobor), majd a szomszédos viárgboltban egy sündisznót (agyag dísz szőrös háttal, vagyis jó nagy giccs) simogatott meg, végül anya kedvéért betértünk a könyvesboltba is, ahonnan temészetesen nem jöhettünk ki üres kézzel. (Mostanában orvososdit játszunk, ezért esett a választásunk a Boribon beteg című könyvre. No meg azért is, mert ez a sorozat nagy kedvenc és ez még nem volt meg belőle.) A játszón is megálltunk egyet libikókázni, de a hideg és az éhség hamar hazakergetett minket.
Délután Juditékat látogattuk meg, ahol miközben Bobo gyorsan bemutatta milyen is az, ha fáj a fiatalúr hasa :( Lulu élvezte az állatseregletet. Megsimogatta a cicákat és Vicus deguját, majd felfedezte az emeleti szobákat és megnézte Eszti teknőcét is az akváriumban.

Micsoda szemek és fülek! :D

Vasárnap délelőtt gyorsan levegőztünk még egyet, mielőtt Tolával találkoztunk ill hazaindultunk volna. (Sajnos Györgyi és a fiúk, Peti és Andris, most is betegek voltak.) Szerencsére az indulást sikerült jól időzítenünk, így mindkét gyerek szinte végigaludta az utat és mi felnőttek figyelhettünk egymásra és az útra. Képzeljétek, láttunk egy nagy csapat őzet legelészni és számtalan szebbnél szebb sólymot, amint a vidéket kémlelték!

Szépszemű

Telelés Mátraszentimrén

Néhány évvel ezelőtt még én terveltem ki, karácsonyi ajándék gyanánt, hogy utazzon el együtt az egész nagy család, mert olyan ritkán lehetünk mindannyian együtt. Azóta ez hagyománnyá vált. Az idén egy kis zsákfaluban, a havas Mátraszentimrén töltöttünk egy hosszú hétvégét.

Kiki maci gyere, megkeressük Boribont!

Mi érkeztünk elsőnek, gyorsan kipakoltunk, majd egy könnyű, itthon előkészített, ebédet követően sétáltunk egyet a napsütésben, amit a délutáni szieszta követett. Alvás után Luca végre igazán birtokba vehette a hatalmas házat, ami rögtön elvarázsolta. Miután gyorsan felfedezte a szobákat és ki-be rohangált belőlük, azt is beosztotta ki, hol fog aludni. Ő persze külön szobát kapott, amit már a délutáni alváshoz átrendeztünk neki. Boldizsárt meg igazi babaágy várta, ami szokatlanul kicsi volt a mi szemünknek, hiszen Boldizsár itthon 70x140-es ágyban alszik.

ZsebiBobo

Ettől függetlenül Öcsinek se volt különösebb gondja sem a napközbeni, sem pedig az éjszakai alvással, sőt igazán nagyot remekelt. Péntek este éjjel 1-kor még szopizott egyet, de utána reggel 8-ig aludt. (Azt hiszem ehhez könnyen hozzá tudnék szokni.)

Még fektettünk, amikor Petra és Gábor befutottak. Mire megvacsoráztak mi is végeztünk és kártyázhattunk Petrával, majd mi felnőttek borozhattunk (Jómagam persze csak mértékkel. Na jó, igazság szerint a fiúk is csak alig ittak.) és beszélgethettünk egy jót.

Gábor (a nagybácsi) borotválkozni tanította a lányokat

Másnap (szombaton) gyorsan megreggeliztünk, majd szánkóval felszerelkezve nekivágtunk a falu és a helyi bolt felfedezésének. Igazi felfedezést a helyi bolt bejáratánál álló helyi néni isteni csipkebogyólekvárja jelentette, amiből sajna mi nem, csak Gábor vásárolt. (CSak este a szálláson kóstoltuk meg és másnap szerettünk is volna venni, mert a néni még a címét is meghagyta, de valahogy nem került rá sor. Talán legközelebb.)

Nahát, ez tényleg csúszik ;)

Sajnos, hamar kiderült, hogy helyben nincs sok lehetőség a szánkózásra, ezért autóba ültünk és átruccantunk Mátraszentistvánra a sípályához. Amíg a nagyok sétáltak és kutyaszánoztak, én Bobot etettem, majd próbáltam, nem sok sikerrel, megnyugtatni a kocsiban.

Remek móka volt, bár Lucának már az arcára fagyott a mosoly.

Végül az éttermi ebéd is elmaradt, pontosabban Gáborék jóvoltából házhoz jött. (Mi hazamentünk a kimerült gyerkőcökkel, ők meg elmentek beszerezni az isteni vadakat ebédre.) Dél körül Kempi is befutott a lányokkal, akiknek, az ebédünket látva, rögtön csurgott a nyáluk, így gyorsan elmentek ők is abba a bizonyos étterembe. A délutánt javarészt bent töltöttük, csak egy rövidebb séta ill. szánkózás erejéig mentünk ki Lucával, aki továbbra sem igazán kedveli a hideget, a szelet és azt a sok nyavalyás ruhát, amiben mozogni is alig lehet. Kora este Kata jóvoltából előkerült két lufi, ami aztán teljesen lázba hozta az egész gyereksereget. Aztán volt még közös vacsi és fürdőzés is.

Anna jelen, Eszti jelen, Petra jelen, Luca jelen, Gabesz jelen, Gábor jelen, Kata jelen

(Bobo és Anya illetve Kempi és Nagyi igazoltan távol)

Vasárnap Luca már 8-kor kelt, kicsit kukán átmentem hozzá hogy szokás szerint összebújjunk, amíg a többiek, Apuci és Bobo, is fölébrednek. Épp mesélni kezdtem neki, maikor Petra is csatlakozott hozzánk és nagy cula létére is figyelmesen hallgatta Anna, Peti és Gergő történetét. Lassan a többiek is előkerültek a szobáikból és reggeliztünk egy nagyot. Utána a lányok, majd Gabesz és Luca, no meg Kempi sétáltak egyet, én pedig lefektettem az ifjú urat és összecsomagoltam.

Teljesen kifeküdtem ennyi csajtól :D

Még sikerült összehoznunk egy közös ebédet is, amit egy borzalmas hazaút követett. Lulu ugyan, hála a jó időzítésnek, bealudt a szerpentinen, de hamar felébredt, mert megállltunk, hogy Bobeszt megszoptathassam. A java még csak eztuán következett, amikor egy baleset miatt az autópályán vesztegeltünk min. 1,5 órát. Őcsi rögötn üvölteni kezdett is Luca is elkezdett nyafizni, ezért nem túl szabályos módon, kiszálltam a kocsiból és bepréseltem magam a hátsó ülésre a gyerekek közé. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni és elaltatni Bobot ill Gabesz segítségével elszórakoztatni Lucát, de bizony ezt a 1,5 órát senkinek sem kívánom. Aztán szerencsésen hazaértünk és rövid délutáni alvás ellenére is jól telt az este immáromn újra itthon négyesben.

Boribon merre vagy?