Bobó előző nap már nagyon izgult, este többször elmondta a nagymamáknak szóló hosszú verset, de a nekem szólót sikerült titokban tartania.
Az anyukák köszöntése most is egyesével, az előzetsen leegyeztett időpontban, zajlott. (Szeretem ezt a szokást, a személysség varázsa annyival meghatóbb tud lenni.) Bobó kijött értem az öltözőbe és kézen fogva bekísért, leültett a feldíszített székbe és otthonosan elhelyezkedett az ölemben. Miután jól befészkelte magát ügyesen elmondta az egész verset.
Ha sikerül, később a videófelvételt is felteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése