Alig egy hete tértünk vissza a karácsonyi szünet után az oviba, amikor Luca teljesen váratlanul rágörcsölt a pisilésre. Bár a kicsi lány nagyon régóta szobatiszta előfordult, hogy ha valamiben nagyon elmerült, akkor nagy ritkán (félévente egyszer) nem ment ki időben a wc-re és becsurrant egy-két csöpp. Most minden komolyabb előzetes nélkül percenként rohangált az oviban és itthon is a wc-re, hosszasan ült minden alkalommal, egyfolytában törölgette magát és naponta többször is bugyit cserélt. (gyátalán nem pisilt be, egy-két a törlés után ottmaradó csepp ment csak a bugyijába.)Én komolyabb mennyiséget soha nem láttam az alsóneműjében, de ha őt zavarta azaz egy csepp, hát nem tartottam vissza a ruhacserében. Mígnem addig fajult a dolog, hogy reggel ébredés után rögtön a wc-re ment, nem lehetett rábeszélni arra, hogy szálljon le, majd rögtön azon aggódott, hogy esetleg lemennek az udvarra és akkor, hogy megy fel wc-re, vagy épp nem akart velünk jönni a Tropicariumba, mert attól félt, hogy ott nincs wc. Általában délutánra már feledésbe merült a dolog és csak hazainduláskor és lefekvés előtt kezdődött újra a műsor. Meg voltam győződve arról, hogy pszichés háttere van az egésznek, ezért sokat beszélgettem,szerepjátékoztam, rajzoltam vele. (Arra gondoltam, hogy Bobó éjszakai szobatisztaságra való áttérésével "járó" előnyőket - több figyelem, dícséret, Öcsivel egy ágyban alvás - akarta ő is megkapni.) Végül - hátha mégis tévedek - csak elvittük orvoshoz, ő közölte, hogy a gyerek laborja hibátlan, vagyis makk egészséges. Tehetetlenül álltam Luca előtt, mígnem arra jutottam, hogy - miután elmagyaráztam mire való - beteszek neki tisztasági betétet, hátha az biztonságot ad majd neki. A helyzetünk javult. Aztán egyik reggel elmeséltem neki, amivel már korábban is próbálkoztam, hogy hogyan működik a húgyhólyagunk, de most azt is hozzátettem, mosolyog, ha megitatod (gyűjtöd bele a pisit) és csak ha megtelik akkor kell összenyomni, hogy kiürüljön. Nem szereti, ha ideje korán kifacsarják, mert az fáj neki. Aznap este fektetésnél azt mondta: "Anyuci, ma sokat mosolygott a kis hólyagom! Tudom ám, hogy nagy, de én így hívom." Azóta ez az őrület alábbhagyott és ma először már a tisztasági betéteket se kellett betennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése