Mindenféle érzés kavarog bennem. Múlik az idő és az én kicsi Manócskám egyre nagyobb és egyre önállóbb. Biztatom, hogy legyen bátor, nyitott az új dolgokra, hagyja el a cumizást és eközben szívem szerint magunk mellett tartanám és óvnám a világtól. Tudom, most is jó helye lesz és szépen, lassan a maga tempójában majd bizalmat szavaz óvónéniknek és vele párhuzamosan én is meg fogom tenni ezt az utat.
Kezdetnek elég, hogy pénteken ellátogatott hozzánk Kati néni és Roni (Veronika) néni, hogy kicsit megismerkedjenek velünk. Lulu már nagyon várta őket, reggel óta az ablakot figyelte, hogy mikor tűnnek fel biciklijükkel. (Nem tudom miért gondolta, hogy kétkeréken érkeznek, de igaza lett.) Aztán egyszercsak itt voltak és Luca meg sehol. Miközben Bobó folytatta a gyurmázást, Ő elbújt a függöny mögé és várta, hogy rátaláljanak. Szerencsére az óvónénik vették a lapot és összességében elég jól felvették a kicsilány ritmusát. Nem eröltették a beszélgetést, megvárták amíg Lulu fokozatosan előbújt a szoknyám mögül.Aztán előkerült egy kis süni nyaklánc (Süni csoport) rajta Luca nevével és egy hóvirággal (ez lesz a jele) és ott és akkor szerintem Ő is megérezte, hogy valami új kezdődik és hogy az vidám lesz, arról az ajándék lufik biztosították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése