A mesteremberek ugyan időben levonultak, azonban hamar be kellett látnunk, hogy két gyerek mellett, egyetlen hétvége alatt, segítség nélkül, nem tudjuk összezserelni, beüzemelni a konyhát és fogadókésszé varázsolni (értsd kitakarítani és el-, átpakolni) a lakást. Szerencsére Zsoltékkal sikerült a kölcsönösen előnyös üzletünket meghosszabítani, további egy hét lakhatást kaptunk a házfelügyeletért és a ház körüli teendők ellátásáért cserébe. A gyerekeket nem vieselte meg a váratlan fordulat, ők már - velünk együtt - teljesen otthonosan mozogtak barátaink házában. Az egész időszak egy kicsit olyan volt, mintha nyaralnánk. Az eszméletlenn forróság, Szentendre közlesége - mivel ugyebár ott laktunk - azt eredményezte, hogy esténként nagyokat sétátunk, fagyiztunk és előfordult, hogy vacsorára sajtos-tejfölös lángost ettünk, vagy beültünk az egyik dunaparti étterembe salátázni, szörpözni.
Búcsúzóul szombaton még piacoltunk egyet, élmény volt a sok szín és illat, amivel a friss gyümölcsök, zöldségek szolgáltak. A vásárlást követően útban a játszóra Luca kijelentette, hogy "finom volt ez a gyümölcsreggeli". Nem csodálom, miután evett egy kis kürtöskalácsot szinte az összes gyümölcsöt (áfonya, málna, barack, egres, ...) végigkóstolta és Boldizsár segítségével megevett egy teljes tálca szedret is. A Bükkös-patak parti - nagyrészt árnyékos - játszó most is remek mókának bizonyult, a nagy melegben igazi élményt jelentett a hűvös, csordogáló, kis patakban sétálni. Ebéd után hamar kidőlt az aprónép, a rövid sziesztát követően a strandon (medence-parton) aztán élvezettel ették a fagyit, majd a főtt kukoricát.
Végül kora este bezártuk magunk mogott az ajtót, vacsiztunk egyet a városban és hazaköltöztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése