Beszoktatás a bölcsibe I. hét

Hétfő:

Két telepakolt oviszsák és egy nagy csomag pelenka társaságában bepakoltuk a két gyerkőcöt az autóba és elindultunk a bölcsibe, ahol az éppen reggeliztető Csilla néni fogadott minket. Luca nagyon fel volt dobva, rögtön megmutatta Gabesznak a csoportszobát, a kiságyakat, Bobó rácsoságyát, a fürdőt és a "tornatermet" is. Mire a többiek befejzték a reggelit Lulu és Bobó birtokba vették az egész tornatermet; csúszdáztak és a babzsákokba ugráltak. A melegre való tekintettel rögtön lementünk az udvarra, ahol én már csak távolabbról figyeltem, ahogy játszanak, tízóraiznak, paradicsomot, karalábét locsolnak a csemetéim. Az 1-1,5 órásra tervezett ottlét hosszabbra sikeredett, így hazafelé már komoly kihívást jelentett Boldizsárt ébren tartani. A kicsicsaj viszont kis energiabomba volt, hazáig gyalogolt.

Kedd:

Egyedül mentem a gyerekekkel, épp a reggeli végére érkeztünk, így az ínycsiklandó mézeskalácsot még módunkban állt megkóstolni. Reggeli után most is lementünk játszani, én lecsücsültem a kertkapuba onnan figyeltem, hogy már második nap milyen otthonosan mozognak a gyerekek. Boldizsár nagy kedvence a mászóka lett, ahonnan előszerettel csúszik le fejjel lefelé teljesen önállóan; sőt mi több egyedül ki is mászik belőle. Lulu nagyon élvezi a trambulinon az ugrálását és a hatalmas homokozót, ahol kedvére gyárthatja a szilvás, barackos, túrós gombócokat Vali néninek. Egy rövid időre, (15-20 perc) gyors búcsú után, ott is hagytam a gyerekeket; a játék hevében észre se vették, hogy visszajöttem hozzájuk. Hazafele most már Lulu is fáradt volt, félúton felkéreckedett a hátamra és itthon szinte ebéd nélkül már ment is az ágyba.

Szerda:

Csilla néni kérésére korán keltünk, hogy beérjünk a reggelire. Épp csak beléptünk az ajtón Luca és Bobó kurjongatva rohantak felfelé a lépcsőn, gyors cipőlevét, kézmosás és már helyet is foglaltak a kis körasztal mellett, ahol már várta is őket az uborkás parizeres kenyér. Mindketten jó étvággyal, szépen ettek, csak Boldizsár csatangolt el néha. Reggeli után a csoportszobában kötetlen játékkal indult el a nap, én itt vettem, kb. 2 órára, búcsút a csemetéimtől. (Távollétemben nagyot játszottak és Lulu kertészkedett is, paradicsomot, paprikát, diót szedett. )Érkezésemkor a gyerekek még az udvaron voltak, Luca hamar észrevett és odabújt hozzám, kicsivel később Bobesz is csatlakozott. A hazaút nehezen ment, Luca átbillent a holtponton és ugyan lefeküdt, de csak nagyon későn aludt el és nyűgösen ébredt.

Csütörtök:
Luca kérésére ma ismét mézes kalács volt reggelire, amit végre Boldizsár is megkóstolhatott. Reggeli után búcsúztam tőlük és megígértem, hogy ebédre ismét velük leszek. A játékos tornaórát (este bemutatót is tartott belőle nekünk Lulu) udvari játék, majd az ebéd követte. Lulu teljesen egyedül, szépen, partedli nélkül evett és Bobesz is jó étvággyal falta a paprika nélküli töltött paprikát. Ráadásként szopizott is egy nagyot, így a hazaúton könnyen álomba merült. Olyannyira beájult, hogy itthon meg se rezzent rá, amikor kivettem a babakocsiból és felvittem lefektetni a kiságyába. Lulu a túl sok élmény hatására most is nagyon nehezen aludt el és nyűgösen ébredt.

Péntek:
Ma Gabesz vitt minket autóval, mert nem vállaltam a gyalogtúrát Bobesz szülinapi tortájával. Épp hogy beadtam a tortát és levetkőztettem a két gyereket, már búcsúzhattam is tőlük. A kézműves foglalkozáson körtemozaikot készítettek, közben óvódás dalokat énekeltek, majd az udvaron játszottak egy nagyot. Az ebéd végére, (Luca mindent megevett, Boldizsár pedig repetázott is a spagetti carbonaraból) Öcsi köszöntésére érkeztem. A tortának nagy sikere volt, Luca fújta el a gyertyát és Ő ette meg az általam készített répamarcipánt is. Bobo is nassolt belőle, nem is kért ebéd után cicit. Hazafele most is hamar elszenderült, Lulu meg még most is küzd az álommanókkal. (Túl van pörögve, nem akar aludni, nem akar pihenni, fekszik az ágyában beszél és énekel.)