Végre elérkezett a várva várt szombat, amikor kis családunk végre elindulhatott nyaralni az Őrségbe. A szállást - egy két szobás, konyhás, fürdőszobás apartmant - persze már jó előre lefoglaltuk Szalafőn, a Cseri Portán (www.cseriporta.hu).
Kicsi kocsink teljesen megtömve fél 11 körül indult neki a 4 órás útnak. Gabesszal mindketten féltünk attól, hogyan bírják majd a gyerekek, de szerencsére egy kisebb ebédelős-átmozgatós-Gábort-Petrát bevárós megállóval viszonylag könnyedén vették az akadályt. Kora délután érkeztünk meg és rögtön birtokba is vettük a házat és a kertet, 
a kései ebédet már a lugasban töltöttük. Estére Bobó és Luca az utazástól és friss élményektől eltelve hamar elfáradtak és könnyedén elaludtak a gyerekszobában.
(Gondoltuk próba, szerencse, talán most, hogy már nem ébred annyit éjszaka Öcsi működni fog a közös szoba. Az altatás két menetben történt, miközben én Boldizsárt szoptattam és altattam, Gabesz a mi szobánkban mesélt Lucának. Amikor végeztem bementem a nagyokhoz a szokásos jó éjt puszira, ezzel jeleztem, hogy szabad a pálya, mehet a kicsicsaj is az ágyába. Ugyan volt többszöri éjszakai szopi, de Lulu nem ébredt meg rá; működött a közös szoba. Csak zárójelben jegyyzem meg, hogy délután viszont külön szobában altattuk őket, mert Luca ált. később feküdt és korábban kelt.) Mire elpihentek a kisdedek, Viki-Zsolt-Olivér is megérkezett.
Vasárnap mire végeztünk a reggelivel a többiek is szép lassan előkerültek. Mi felkerekedtünk és elsétáltunk a boltba, mármint Gabesz és én sétáltunk két hátibabával. Átvettük az előre megrendelt pékárut, majd betértünk a szomszédos Őrszem Fogadóba, ahol a gyerkőcök játszótereztek, mi meg ittunk egy finom kávét. Amíg ebéd után a kicsi aludtak, mi Petrával társasoztunk.
Délután, immár teljes létszámmal, sétáltunk egy nagyot a környéken. Láttunk tyúkokat, kakast, bárányokat, lovakat, szedtünk lepotyogott körtét, almát és útközben isteni tüskés szedret, amit a mi kicsi lányunk örömmel tömött magába. 
Az esti altatást követően - a hét minden napján - miénk volt a tér, előkerültek a hideg sörök, az isteni borok és megnyitottuk a "bűnbarlangot", ahol komoly tétekben játszottuk a pókert. Miután első este megtanultuk a játékot, komoly vezsélyt jelentettünk a többiekre. ;)
Az abszolut kedvence a pecsenyezsíros kenyér lett. :D
Szerdán végre megnéztük a Ferencz portát, pontosabban az ott élő állatokat.
Luca kecskét etett, Boldizsár cicát simogatott. Aztán a fogadóban ettünk egy könnyű ebédet, majd letettük a csemetéinket aludni és készültünk a nagy eseményre. (Bővebben majd egy külön bejegyzésben írok.)
Csütörtökön szakadó esőre ébredtünk, de nem búsultunk, mert az esőnapi program is remek élményeket kínált. A nap nagy részét a szentgotthárdi élményfürdőben töltöttük, pacsáltunk a babamedencében, lubickoltunk a nagymedencében és Lucával még a legkisebb csúszdát is kipróbáltuk. A "Strandolás" után amíg a többiek átruccantak Ausztriába vásárolni mi - Petrával együtt - visszatértünk a portára. Szerencsére délutánra egész jó idő kerekedett, amíg Boldizsár az autóban aludt Gabesz Petrával sikeresen megreptette a papírsárkányt, mimeg Lucával játszottunk a kertben.
Pénteken végre eljutottunk a fazekasairól híres Magyarszombatfára. Megcsodáltuk néhány árus kínálatát, megnéztük a Fazekas házat és ugyan korongozni nem tudtunk, de kaptunk egy kis (kb. 2kg) agyagot ajándékba, amivel Luca és Bobesz remekül elgyurmázott. Hazafelé még vásároltunk egy hagymatartót és két lekváros köcsögöt is. Miután egy könnyűebédet elfogyasztottunk a fogadóban a délutánt pihenéssel, evéssel, majd fagyűjtéssel és a zöldésgeskert és a fűszernövények felfedezésével töltöttük.
Luca egész este snidlinget majszolt, Boldizsár bazsalikomot, borsmentát, fodormentát és természetesen kavicsot és földet kóstolt. Az esti tűzrakás és grillezés teljesen felvillanyozta Lucát, amíg én Öcsit fürdettem-fektettem, Ő Gabesszal sütögetett, kolbászkát, virslit evett. Az éppen még langyos ételből nekem is maradt, sőt a helyben gyűjtött, grillezett Őzláb gombát is megkostolhattam. (Nekem hidegen nem jött be.) A hetet egy utolsó pókerral zártuk.
Szombaton reggel gyorsan összapakoltunk és már 10-kor nekiindultunk. Bobesz bealudt, így csak Lulut kellett szórakoztatni, meglepő módon néha teljesen jól elvolt magában (igazi és képzeletbeli barátaival játszott, mesélt, énekelt nekik, ...) és arra is volt lehetőségem, hogy csak Gabesszal beszélgessek. A tervezett balatoni megálló időzítése remek volt, ebédeltünk, fürödtünk és még "rokonlátogattunk" is. A 3-4 órás pihenőt követően folytattuk utunkat, ahogy elindult a kocsi a gyerekek rögtön beájultak és hihetetlen, de egészen hazáig húzták a lóbőrt. Ezt az utat is túléltük, sőt jól sikerült, máskor is neki merünk vágni.
a kései ebédet már a lugasban töltöttük. Estére Bobó és Luca az utazástól és friss élményektől eltelve hamar elfáradtak és könnyedén elaludtak a gyerekszobában.
(Gondoltuk próba, szerencse, talán most, hogy már nem ébred annyit éjszaka Öcsi működni fog a közös szoba. Az altatás két menetben történt, miközben én Boldizsárt szoptattam és altattam, Gabesz a mi szobánkban mesélt Lucának. Amikor végeztem bementem a nagyokhoz a szokásos jó éjt puszira, ezzel jeleztem, hogy szabad a pálya, mehet a kicsicsaj is az ágyába. Ugyan volt többszöri éjszakai szopi, de Lulu nem ébredt meg rá; működött a közös szoba. Csak zárójelben jegyyzem meg, hogy délután viszont külön szobában altattuk őket, mert Luca ált. később feküdt és korábban kelt.) Mire elpihentek a kisdedek, Viki-Zsolt-Olivér is megérkezett.
Vasárnap mire végeztünk a reggelivel a többiek is szép lassan előkerültek. Mi felkerekedtünk és elsétáltunk a boltba, mármint Gabesz és én sétáltunk két hátibabával. Átvettük az előre megrendelt pékárut, majd betértünk a szomszédos Őrszem Fogadóba, ahol a gyerkőcök játszótereztek, mi meg ittunk egy finom kávét. Amíg ebéd után a kicsi aludtak, mi Petrával társasoztunk.
Délután, immár teljes létszámmal, sétáltunk egy nagyot a környéken. Láttunk tyúkokat, kakast, bárányokat, lovakat, szedtünk lepotyogott körtét, almát és útközben isteni tüskés szedret, amit a mi kicsi lányunk örömmel tömött magába. 
Az esti altatást követően - a hét minden napján - miénk volt a tér, előkerültek a hideg sörök, az isteni borok és megnyitottuk a "bűnbarlangot", ahol komoly tétekben játszottuk a pókert. Miután első este megtanultuk a játékot, komoly vezsélyt jelentettünk a többiekre. ;)Hétfőn előzetes kérésre ébresztettük a hétalvókat, hogy hamar összeszedjék magukat és együtt kirándulhassunk Pityerszerre. Luca a kb. 6 km-es dimbes-dombos út nagy részét a saját lábacskáján tette meg. Mire megérkeztünk a skanzenhoz jól kimelegedtünk és meg is éheztünk, ezért pihenő gyanánt először megebédeltünk. Amíg a mi étlapunkon hajdinás vargányaleves, babgulyás, vadpörkölt dödöllével és tökös-mákos rétes szerepelt, addig Boldizsár egyetlen fogása a helyi cica volt.
Öcsi hamar összebarátkozott vele, bátran simogatta, dögönyözte, csiklandozta, sőt egy óvatlan pillanatban még a farkát is majdnem megkóstolta. Miután mindenkinek tele lett a bendője sétáltunk és sziesztáztunk a skanzenban. 
Boldizsár birtokba vette a malacólat, Luca bukfencezni, Petra kézen állni tanult.
A visszautat természetesen hátibabákkal tettük meg. Kora este aztán újra felkerekedtünk és Gáborékkal együtt meglátogattuk a kollégámat, Gyulát és kedves családját Orfalun. A háziak igazi terülj-terülj asztalkámmal vártak minket. Borkostolóval is készültek, de sajnos nem kerülhetett rá sor, mert autóval voltunk és a fiúk vezettek. Meglepetésemre Luca hamar feloldódott és miután elfogyasztott némi pisztáciát és diót, felszabadultan szaladgált és labdázott a hatalmas kertben, aminek a közvetlen közelében két gyönyörű őzikét is láttunk legelészni. Később az aprónép felfedezte magának a hintaágyat és meglestük a békákat is. Boldizsár remekül vislekedett és mindent megkóstolt, amit csak hagytunk neki.
Öcsi hamar összebarátkozott vele, bátran simogatta, dögönyözte, csiklandozta, sőt egy óvatlan pillanatban még a farkát is majdnem megkóstolta. Miután mindenkinek tele lett a bendője sétáltunk és sziesztáztunk a skanzenban. 
Boldizsár birtokba vette a malacólat, Luca bukfencezni, Petra kézen állni tanult.
A visszautat természetesen hátibabákkal tettük meg. Kora este aztán újra felkerekedtünk és Gáborékkal együtt meglátogattuk a kollégámat, Gyulát és kedves családját Orfalun. A háziak igazi terülj-terülj asztalkámmal vártak minket. Borkostolóval is készültek, de sajnos nem kerülhetett rá sor, mert autóval voltunk és a fiúk vezettek. Meglepetésemre Luca hamar feloldódott és miután elfogyasztott némi pisztáciát és diót, felszabadultan szaladgált és labdázott a hatalmas kertben, aminek a közvetlen közelében két gyönyörű őzikét is láttunk legelészni. Később az aprónép felfedezte magának a hintaágyat és meglestük a békákat is. Boldizsár remekül vislekedett és mindent megkóstolt, amit csak hagytunk neki.
Az abszolut kedvence a pecsenyezsíros kenyér lett. :D
Keddre kiapadtak az élelmiszer és ital készleteink, ezért átruccantunk Őriszentpéterre bevásárolni a csapatnak. Mire visszaértünk ők már összekészültek a tóra, ahova kicsit később mi is követtük őket. A Hársas-tó nagyon kellemes meglepetés volt számomra - évekkel ezelőtt már jártam ott - a strand tiszta volt, a víz kellemes, a fák alatt mesebeli manóházas játszótér és mobil lángosos, a parton homokozó. Azt sejtettük, hogy Öcsinek tetszeni fog a "hideg" víz, de azt csak reméltük, hogy Luca is örömmel fog pancsolni. Bobó a kezemet fogva lépkedett be a tóba, időnként megállt és beletette kis popóját, majd gyorsan felegyenesedett és kacagott. Miután megszokta a víz hőmérsékletét letérdelt a sekély vízbe, majd úszott is egyet a mélyben. Luca csak nagyon lassan kötött barátságot a hideg vízzel - meg tudom érteni, én bizony nem bírtam rávenni magam a teljes megmártózásra - aztán annyira belejött, hogy mosolyogva gyakorolta a lebegést és lila szájjal, vacogó fogakkal se volt kedve kijönni melegedni. A kései lángos ebédet követően Bobóval addig sétáltam a hatalmas fák alatt, amíg el nem aludt a babakocsiban. Luca eközben Gabesszal és Olivérrel homokvárat épített és dagonyázott. A játszótér - ha sok pénzem és nagyobb kertünk lenne, ilyet szeretnék bele - remek szórakozást nyújtott, lehetett csúszni-mászni, egyensúlyozni és még a boltos játékra is alkalmas helyet kínált. 
Estére isteni lecsót főztünk, az előkészületekben kicsi és nagy egyaránt részt vett.
Estére isteni lecsót főztünk, az előkészületekben kicsi és nagy egyaránt részt vett.
Szerdán végre megnéztük a Ferencz portát, pontosabban az ott élő állatokat.
Luca kecskét etett, Boldizsár cicát simogatott. Aztán a fogadóban ettünk egy könnyű ebédet, majd letettük a csemetéinket aludni és készültünk a nagy eseményre. (Bővebben majd egy külön bejegyzésben írok.)
Csütörtökön szakadó esőre ébredtünk, de nem búsultunk, mert az esőnapi program is remek élményeket kínált. A nap nagy részét a szentgotthárdi élményfürdőben töltöttük, pacsáltunk a babamedencében, lubickoltunk a nagymedencében és Lucával még a legkisebb csúszdát is kipróbáltuk. A "Strandolás" után amíg a többiek átruccantak Ausztriába vásárolni mi - Petrával együtt - visszatértünk a portára. Szerencsére délutánra egész jó idő kerekedett, amíg Boldizsár az autóban aludt Gabesz Petrával sikeresen megreptette a papírsárkányt, mimeg Lucával játszottunk a kertben.
Pénteken végre eljutottunk a fazekasairól híres Magyarszombatfára. Megcsodáltuk néhány árus kínálatát, megnéztük a Fazekas házat és ugyan korongozni nem tudtunk, de kaptunk egy kis (kb. 2kg) agyagot ajándékba, amivel Luca és Bobesz remekül elgyurmázott. Hazafelé még vásároltunk egy hagymatartót és két lekváros köcsögöt is. Miután egy könnyűebédet elfogyasztottunk a fogadóban a délutánt pihenéssel, evéssel, majd fagyűjtéssel és a zöldésgeskert és a fűszernövények felfedezésével töltöttük.
Luca egész este snidlinget majszolt, Boldizsár bazsalikomot, borsmentát, fodormentát és természetesen kavicsot és földet kóstolt. Az esti tűzrakás és grillezés teljesen felvillanyozta Lucát, amíg én Öcsit fürdettem-fektettem, Ő Gabesszal sütögetett, kolbászkát, virslit evett. Az éppen még langyos ételből nekem is maradt, sőt a helyben gyűjtött, grillezett Őzláb gombát is megkostolhattam. (Nekem hidegen nem jött be.) A hetet egy utolsó pókerral zártuk.
Szombaton reggel gyorsan összapakoltunk és már 10-kor nekiindultunk. Bobesz bealudt, így csak Lulut kellett szórakoztatni, meglepő módon néha teljesen jól elvolt magában (igazi és képzeletbeli barátaival játszott, mesélt, énekelt nekik, ...) és arra is volt lehetőségem, hogy csak Gabesszal beszélgessek. A tervezett balatoni megálló időzítése remek volt, ebédeltünk, fürödtünk és még "rokonlátogattunk" is. A 3-4 órás pihenőt követően folytattuk utunkat, ahogy elindult a kocsi a gyerekek rögtön beájultak és hihetetlen, de egészen hazáig húzták a lóbőrt. Ezt az utat is túléltük, sőt jól sikerült, máskor is neki merünk vágni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése