Nemcsak a cicákat szeretem.Vasárnap családilag elmentünk a "Sós Cukiba", a közlekedés ksimotorral a parti úton az autósforgalom miatt nem volt egyszerű. Még sokat kell gyakorolnia Lulunak az út szélén történő folyamatos haladást. Az alig negyed órás utat sikerült kb. egy óra alatt megtennünk. Lényeg, hogy célba értünk. :)
"Békebeli" limonádé.Hétfőn végre Viki és Oló is csatlakoztak a csipet csapathoz. A szállásuk ugyan nem a telepen volt, hanem az egyik szomszédos utcában, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy a tipegőink együtt tölthessék a hetet. A parti dagonyázásnak ugyan a Duna magas vízállása miatt lőttek, de így is akadt elég programunk.
Az én külön bejáratú medencém.Kijártunk a játszóra (Luca nagy kedvence a kisház lett), felfedeztük az erdei ösvényeket, figyeltük a pingpongozókat és a színjátszó gyerekeket (még a színpadra is felment Törpe, ahol bemutatta karate és szállni tudását), bográcslecsóztunk Zorkáékkal, ellátogattunk Vikiékhez, ahol volt két kiscica és hatalmasat pancsolhattak a gyerkőcök a medencében.
Vajon, ki kicsoda?Szerencsére a főzésre nem volt gondunk, mert Apa hordta a finomabbnál finomabb ebédeket; tízóraira és uzsonnára pedig volt bőven gyümölcs (dinnye, szőlő, nektarin, barack, ribizli, áfonya) és olykor túró rudi is akadt. :D
Pöttyös party.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése