A nap jól telt mindkét gyerkőc örömmel fedezte fel a rögtönzött versenypályát az asztal körül, aminek ki autóval, ki motorral vágott neki. És persze nemegyszer előfordult az is, hogy mindkettőnek ugyanarra a járgányra fájt a foga. Volt közös rajzolás, bújócska, hajókázás a régi babakádban, ének és mondóka; egyszóval szórakozásban nem volt hiány. Nagyi gyümölcsszósza (A piros papi) mindkét babának nagyon ízlett, ráadásul Manó rákapott a sültkrumplira, ami eddig, nem szándékosan, de valahogy mégis kimaradt a menüjéből. Délután folytatódott a játék elsősorban Rita felügyeletével, mert én almáspalacsintát készítettem a siserehadnak. Kora este még egy rövid sétára is ki tudtunk mozdulni, igaz, rég volt már, hogy ennyire be kellett öltöznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése