Az első születésnap - ahogy Apa megélte

Egy könyvben azt olvastam, hogy az ember akkor válik igazán felnőtté amikor már mások iránt is felelősséggel tartozik. Tavaly eljött ez a nap is, egy hűvös szombat reggel elindultunk a kórházba az előre bekészített kis szettel, hogy találkozzunk azzal aki 9 hónapon keresztül izgalomban tartott minket. Az a pár óra még mindig elevenen él az emlékeimben. A megérkezés, a rutin vizsgálatok, telefon anyunak hogy kórházban vagyunk, majd a vajúdás percei. 9.36, 9.38, 9.40; ezeket írogattam egy papírra, miközben a fürdőben melegvizes borogatást készítettem, és megbontottam a hihetetlenül büdös illóolajat (a nevére már nem emlékszem, de Anna a szülésznő erre allergiás volt, az az arc örökké előttem lesz). Innentől már pörögtek az események, Lulu feje eléggé elöl lehetett, mert Anna 2x is rátelefonált az orvosra hogy siessen mert itt esemény van.

A hátam mögött valami pittyegett, én Andi lábát tarottam, majd 10.15-kor előbújt Ő. Amennyire igzatottak voltunk a 42 hét alatt hogy kisfiú vagy kislány lesz-e, de ott, abban a helyzetben meg is feledkeztem róla, csak néztem a kis jövevényt. Anna mondatára ocsódtam: "nini, egy kislány". Az előre bekészített fényképezőgéről is megfeledkeztem, a köldökzsinór elvágása előtt kérdeztek rá, hogy vittünk-e. Innentől már hárman voltunk, végérvényesen felnőtté váltunk. A nagy örömre amikor egyedül hazajöttem bevágtam egy szalonnás rántottát, majd lefeküdtem hogy este kipihenten mehessek vissza a családhoz.
Innentől felgyorsult az életünk, annak ellenére hogy minden egyes nap tartogatott újdonságokat, pörögtek az események.

Januárban ismerkedtünk egymással, tanultuk a szerepet, amit Lulu megértéssel és türelemmel viselt. Tanakodás hogy 37.5 vagy 38.5 fokos vízben fürdessük-e, mennyi popsikenőcs kell, szoros-e a pelenka, illetve szopizott-e eleget voltak az első kérdések.

Február volt a bemutatkozás hónapja. Elmentünk Szekszárdra, hogy találkozzunk Mamival, a családdal és a barátokkal. Nem volt egyszerű ez az út, kifele a 6-os úton a péntek esti dugóban zendített rá Luca. Szopi és peluscsere után bealudt, így fojtatthattuk az utat, de elhatároztuk hogy utazni csak normális időben fogunk a jövőben.

Március a tavaszt hozta. Elkezdtek rügyezni a fák, kipakoltam a maradék sittet, majd egy szombati napon Vikiékkel elmentünk az alcsútdobozi arborétimba hóvirágokat nézni. Hazafelé isteni ebédet ettünk Etyeken.

Április volt a mosoly hónapja. Ekkor már tudatosan kaptuk a fülig érő szájakat Lucától, és nagyokat sétáltunk az omszki tóhoz piknikelni. Lulu kis haverja, Olivér is megérkezett ebben a hónapban.

Májusban mentünk először Mamami klubba, majd hazafelé Budafokon a kastélyparkban töltöttük a délutánt. Az első igazi erdei túránkat is ebben a hónapban követtük el, a Lajos forráshoz mentünk, majd tettünk egy kis kört az erdőben.

Júniusban kezdte Luca a forgást. Én egészen augusztusig ezt nem láttam, csak a végeredményt. Babaúszásra is beiratkoztunk ami kudarcba fulladt, de rendszeressé váltak a szentendrei kiruccanások hétvégén.

Július volt az új ízek hónapja. Eddig csak anyatej volt, de most jött az alma és a barack. Megkezdtük a tervezett felújítást is ezért beköltöztünk Ilkáékhoz Pestre, de ami fontosabb, hogy elment nyaralni a család Szigligetre. Az első fogacska is előbújt, amit 2 nap szenvedés előzött meg. Azt kívántuk soha roszabb ne legyen, de ez sajnos nem jött be.

Augusztus még mindig a csövezés és felújítás hónapja volt, valamint Ilkáék jóvoltából egy hétre kiköltöztünk Horányba. Itt Luca hatalmasakat aludt, egész nap gyerekek közt lehetett egy kis erdő közepén. Hanna baba, a távoli kis barátnő is eljött, és a Római parton egy piknik keretében beszélték meg a nehéz babasorsot egymással.

Szeptember is sok újdonságot tartogatott számunkra. Egyrész elköltöztünk Katiékhoz, majd 2 hét után végre végre végre vissza a házba. Luca pedig hatérozottan elkezdett mászni. Előbb csak a bőrőndre kapaszkodott fel, majd egy cipősdobozra ami megindult, és Luca vigyorogva mutatta be új tudományát.

Október az őszt és a színeket hozta. Lulu érdeklődve figyelte ahogy a levelek sárgulnak, és egy erőseb fuvallat el is repíti őket. Megvolt az első elesés is amit egy helyes kis seb jelzett a homlokán.

Novemberben aztán a betegség is bemutatkozott, Luca taknyos lett és fel is ment a hője 1-2 napra. Levert volt, de rendületlenül játszott. Ez 1 hétig tartott, utána ismét a régi lett, és elkeztde az önálló evést tanulni.

December - az első lépések, az első hó és az ünnepek hónapja volt. Névnap, mikulás, közös karácsony, Mami hazaérkezése, újév. Épp Szekszárdon vártuk haza Mamit amikor Luca önállóan, sajtát szabad akaratából tipegett 3-4 lépést.

Január pedig a visszaemlékezés hónapja. Vártuk a napot, tanakodtunk mi legyen az ajándék, és végül a kismotor mellett döntöttünk, mert Luca mindig ezt szedte el a többiektől a játszótéren. Sejtettük hogy sikere lesz, és így is volt, lelkesen ráültette Minnie egeret és tologatta. Az esések sem szegték a kedvét, és már várjuk a tavaszt hogy mi is motorral mehessünk a játszóra. Most pedig egy új korszak kezdődik, ugyanis eltelt egy év, és Luca a hétvégén már nem csak 3-4 lépést totyizik, hanem négykézláb helyett is inkább sétál, kezében apának és anyának szánt ajándékaival.