2010. január 18., hétfő

Az első születésnap - ahogy Anya megélte

Az elmúlt héten sokat nosztalgiáztam; a szülés, a kórház, az első napok itthon, anya lettem, a múlni nem akaró hasfájás, szopizás éjjel-nappal, fáradtság, pelenkázás az arborétum péztáros nénijénél, család lettünk, az első mosoly, a gőgicsélés, az első önálló mozdulatok, a kóstolgatás, bababarátságok, akaratnyilvánítás, gurgulázás, huncutkodás, vidámság ... egy új élet sok-sok boldog nehezebb és könnyebb pillanata. Persze közben beszereztük a szülinapi ajándékot, az első igazi kis motort, és kiötlöttem, hogy milyen tortát is süssek Lucának. A tortával úgy voltam, hogy nézzen ki valahogy, de a lényeg, hogy Manócska kedvére fogdoshassa és jól belakmározzon belőle. Persze, amikor eljött a nagy nap az ezer éves gázsütő most is kersztbetett, de hála a találékonyságomnak, így is finom és mutatós tortája lett Pindurinak.
Az ünneplést szombaton kezdtük a Nagyiéknál, ahol Luca, most is nagyon jól érezte magát. Nem csodálom, hiszen a Nagyi ezekre a rövid időszakokra úgy felpörgeti magát, hogy alig egy óra leforgása alatt elénekel minden létező dalt, bújócskázik az unokájával és finomabbnál finomabb falatokkal kényezteti. (Hát az a fácánleves igazán nagyon finom lett!) Néha azért Kempi is szóhoz és Lucához jut, szerintem már csak napok kérdése, hpgy a legkisebb unokája is a tollait fogja lopikálni, ;) Közben a Mami megérkezett Hozzánk és hála neki délután baracklekváros palacsintát kóstolhatott a lányka.

Megvirradt a nagy nap, délelőtt Luca Apával és Mamival sétált egy nagyot, eközben én próbáltam összehozni a szülinapi tortát. Ebéd után Luca szokás szerint aludt egy jó nagyot, ezalatt takarítottunk, megterítettük az asztalt, bekészítettük a tortát és a szoba közepére beállítottuk a kismotort. Míg máskor azon drukkolunk, hogy aludjon minél hosszabban Manócska, most alig vártuk, hogy végre felébredjen. Volt egy téves riasztás, mókás volt, mire lejöttem - Luca nélkül - az emelteről Apa és Mami itt álltak beállított kamerákkal. Soha nem örvendhettem ekkora népszerűségnek. Aztán eljött a nagy pillanat, a kissé álmos Luluval a karomban betoppantunk a szobába, rögtön megakadt a szeme az ajándékán, azonnal le kellett tegyem.

 
Jöhetett az el nem fújható gyertya és a torta, ami nagy sikert aratott.


A délután hátralévő része azzal telt, hogy Luca Minnie egeret motoroztatta, majd együtt hintáztak. Este, vasárnap lévén, volt nagy habfürdőzés és felavattuk új kishajót is.

Nekem még most is hihetetlen, hogy eltelt egy teljes év.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése