Aki már járt nálunk tudja, hogy a tavaly decemberi beköltözés, majd az idén nyári felújítás óta még mindig és újra tele vagyunk dobozokkal és mindenféle tárgyakkal, amiknek még nincs helye. Leszámítva a rendmániámat (Az utóbbi egy év alatt eredményesen kikúráltam belőle magam.) ezzel nem is lenne gond, ha nem lenne egy izgő-mozgó, négykézlábazó, járókát nem szerető, ajtórács ellen lázadó, első önálló lépéseit próbálgató édes kicsiny gyermekünk, akinek semmi sem jelent akadályt.
Most ott tartunk, hogy Luca ügyesen lemászik a kanapéról és a franciaágyról (A héten egyik reggel fent hagytam a franciaágyunkban körbebástyázva egy alvó kismanót, majd arra mentem fel, hogy egy mosolygó kisgyerek áll az éjjeliszekrényem mellett és be nem áll a szája :D ), "bébikompozik" minden számára mozdítható bútorral és dobozzal, valamint rájött, hogy gyönyörű alakja csak attól lesz, ha rendszeresen edzi a saját és szülei testét, vagyis két napja lépcsőzünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése