Kicsi lányunkat elvarázsolják a hangok. Felfigyel a HÉV, a rigó, a szomszéd kutya, de még a szülei hamis Cirmos cicájára is, ami mosolyt csal az arcára Mami tiszta énekei után. Rendszeresen improvizál a szélcsengővel és a tevekaraván kolompjával talán nem véletlenül, örökölt kis muzikalitást. Ahogy cseperedik, egyre inkébb előtérbe kerül a 'beszéddel' való önkifejezés, és a sírás csak a végére marad mint ultimate solution. Luca nem csak beszédes, de egyben ínyenc és nagyétkű is. Mosolyogva tömi a kis szájába a báránycomb után a báránybordát, majd egy fél víziló, desszertnek pedig a macsek lába, de ha nagyon elemében van, még a kis kukacka 1-2 lába is a kis szájában végzi. És közben csak mondja, mondja, mondja a magáét...
Tunderi:-)
VálaszTörlés