A nyaralást követően Öcsi már oviba akart járni. Megbeszéltük vele, hogy már csak 2 hetet kell várnia és amint megünnepeltük a 3. születésnapját, már várják is. A nagy napot most is komoly ráhangolódás előzte meg - beszereztem az állatos anyagot az ágyneműhöz, vitorláshajót varrtam az ovis zsákra és a takaróhuzatra, összeállítottuk a tisztasági csomagot, bekészítettük a váltócipőt és ruhákat ... és persze meglátogatták Öcsit az óvónők is. A leendő ovis egy mackóval és hajóval díszített sárga lufit kapott tőlük ajándékba, eleinte nagyon megszeppent, de lassacskán feloldódott, farkasost játszott velük és megmutatta a gyerekszobát is. (A nyakba akasztható laminált mackót hátán a hajóval, már a szülőin előre elküldték a gyerekeknek.) Mindezt persze Luluval együtt tette, aki legalább annyira, ha nem jobban élvezte az óvónénik látogatását.
Hétfő reggel kíváncsian, négyesben indultunk útnak. Elsőként Bobót kísértük be, majd miután Apa és Luca elköszönt tőlünk, én még búcsúzkodtam Öcsitől és bátorítottam, hogy menjen beljebb. Könnyek nélkül, könnyen ment. Az első nap - az óvónénik javaslatára - ebéd után haza is jöttünk. Kedden is hasonló forgatókönyv szerint zajlott a reggel. Uzsonna után érkeztem, egy vidám, éppen az udvarra készülődő gyermek fogadott. Állítólag napközben kétszer elkámpicsorodott, ebéd utánra várt. Az esti fektetésnél váratlanul kibukott belőle a sírás és kijelentette, hogy nem akar oviba menni. A szerdai búcsúzkodás kissé könnyesre sikeredett. Uzsi után érkeztem, Öcsi egész nap vidám, kiegyensúlyozott volt, lelkesen mesélte, hogy a gyerekek mind leharapták a pálcikáról a sütit és a kincsesládából választhatott magának egy ajándékot. Hazafelé így kis csapatunk újabb taggal, egy kék plüss nyuszival bővült. Az este folyamán kiskrapekunk többször sírva fakadt és kijelentette másnap nem megy oviba, velem megy dolgozni. Este az ágyban aztán ovis nyuszival báboztam neki, akinek bizony már este nagyon hiányzott az ovi. A csütörtök reggeli mélypontot (sírás, üvöltés, csimpaszkodás) követően pénteken újra könnyebben ment a búcsúzás. A hétvégi pihenőt követően a mai reggelünk a szóbeli tiltakozás mellett vagy ellenére, lényeg, hogy könnyen nélkül, jól sikerült.
Az látszik, hogy élvezi az ovit, bizalmába fogadta Marika nénit, Szilvi nénit és a dadusukat Ica nénit is. Luca óvónénijeit továbbra is nagyon szereti és nagyon közvetlenül viselkedik velük. A napirendhez a bölcsi után nem kellett hozzászoknia, jól eszik, kicsit nehezen simogatással alszik el, szól, ha wc-re kell mennie. A többi gyerekkel még távolról ismerkedik, de már van, akiről mesél.
Lelkileg persze megviseli a változás, a nap végére fáradt, a játszó helyett, biztos otthoni környezetre és a szülei fizikai közelségére, testvére társaságára vágyik.
