Kéz-láb-száj betegség - alvászavar

Az egész Lucánál azzal a fránya kiütéssel kezdődött, aztán lett belőle torokfájás, végtagfájdalom, nyűg, sok hiszti, még több hiszti, nem alvás, éjszaka félóránként ébredés. Bobó is kiütéses lett és még mindig taknyos egy kicsit és köhög, no meg anyás és szopista.

Igazából mégis a kicsilány az, aki az éjszakai ébredéseivel - "Fáradt vagyok, nem tudok aludni." , "Szomorú vagyok...", "Azért sírok ...", "Fáj az orrom, a kezem, a ..." - teljesen kikészít minket. Próbáljuk kibogozni, hogy mi játszódik le ilyenkor a fejében, de nem jártunk sok sikerrel, aludt velem a franciágyban, aludt Gabesz vele a szobájában, de a helyzet változatlanul pocsék volt. Állítólag ennek a betegségnek az alvászavar is lehet egy velejárója, de Lulunál a pöttyök lassan 2 hete jelentkeztek (a betegség lefolyása 1-2 hét), a nem alvás pedig hétfőn kezdődött, amikorra már a pöttyei visszahúzódóban voltak. Tegnap este végül kiugrasztottam Gabeszt az ágyból, hogy vegyen valami éjjel-nappali boltban Lucának egy új cumit, hátha az segít. (Ó, pedig mennyire nem szeretném, ha visszaszokna a cumira!) Némi javulás tapasztalható volt, de még így sokszor felsírt és nyöszörgött álmában Lulu. Reménykedünk.

Apuci előköszöntése

A hétvégén megvettük Lucával Apuci szülinapi ajándékát. (Közösen, de két bevásárlókocsival mentünk a boltba és a pénztárnál is mi maradtunk hátra, így könnyen el tudtuk rejteni a meglepit.) A rejtelmes üveget végül egészen hétfő estig sikerült titokban tartani a táskámban, pedig Lulu nagyon kívácsi volt rá, hogy mi is van benne.

Végül nem bírta tovább, ezért felköszöntöttük Apucit, aki igazán nem bánta a korai ünneplést.

A "Csokilekvár!" elsőre rabul ejtette a kicsilányt, Öcsi is azonnal függővé vált.
Szerencsére Apuci még repetát is adott mindnekinek.

Ági _1 éves lett

Amióta megünnepeltük Lulu 3. szülinapját teljes lázban ég. Minden nap megkérdezi, hogy ma kinek lesz születésnapja és már megy és készíti is a babakonyhában a szebbnél szebb csokis, apres, habos, marcipános stb. tortákat.

Nagyon megörült, amikor kiderült, hogy Ági pénteken lett _1 éves. Kijelentette, hogy idén is répatortát sütünk, mert Ági azt nagyon szereti. Vasárnap a csipet csapat segítségével hamar el is készült a torta.

Hétfő reggel a kicsilány így szólt: "Ma cofit kérek és szoknyát veszek fel!" "Miért?" kérdeztem tőle. Mire Ő: "Mert Ági azt szereti".

A köszöntés jól sikerült, Bobó és Luca közösen fújták el a gyertyát és rögtön meggyőzték arról Ágit, hogy az lenne a legjobb, hogy ezt a finomságot jól meg is kóstolnánk tízórai gyanánt. :)

Álarc készítés

Kedd estére Luca térdét, popsiját, karját, kezét és talpát teljesen beborították a pöttyök. Gyors telefonos orvosi tanácsadást (Köszönjük a gyors segítséget Dr. Szokolai Erzsébetnek) követően megtudtuk, hogy valószínűleg valamelyik megfázásos vírus utóhatása. Reggelre nem múltak el a pöttyök, ezért a bőrgyógyászaton kezdtük a napot. Az előzetes diagnózist az ottani orvos alátámasztotta, Lulunak felírtak néhány krémet és egy kanalast, de szerencsére nem fertőz, mehet közösségbe. (Ha már ott jártunk Öcsi ekcémáját is megmutattuk, ő is kapott néhány kencét.) A bölcsibe késve, csak 11 körül érkeztünk, így Lulu lemaradt a kézműves foglalkozásról. A gyerekek álarcot készítettek, amit ki is raktak a faliújságra. Csütörtökön rájuk mutatott Luca és kijelentette, hogy ő is szeretne ilyet. Ma vékonyabb kartonból kivágtam egy álarc félét, amit a kicsi lány bekent ragasztóval és - előzetesen felvágott - színes krepp-papír kockákat ragsztott rá. A végén még rögzítettem rá neki egy hurkapálcát és már kész is volt a tökéletes álarc.
(Ma reggelre Boldizsárt is ellepták a pöttyök és még mindig mindenki náthás.)

Hómanók

A hétvégi napsütés kicsalogatott minket a szabadba. Ugyan még mindig náthásak a kicsik, de egy kis mozgás és a friss levegő csak segít a kúrálásban.

Szánkóztunk ugyan egy nagyot (Végre Megérkezett Gabesz, így ő húzta a két sózsákot.), de ez a por hó nem kedvezett a hóemberépítésnek és a hócsatának. Luca és Bobó persze így is remekül érezték magukat, készültek a kisebb és nagyobb hóangyalkák. :)

Nyolc nap Apa nélkül

Gabesz síelni ment, elengedte a főnöke és a családja is ;) Péntek éjjel indult, így a gyerekeket még közösen fektettük le, de én már egyedül, cikázó gondolatokkal a fejemben (Nem vagyok normális, hogy ezt bevállaltam! Vannak nők, akik egyedül nevelik a gyereküket, meg tudom én is csinálni! Remélem, alszanak az éjjel! stb.) bújtam ágyba. A hétvége hamar elszállt, szombaton Kempi jött át hozzánk délután és most először (Luca hajlandó volt vele maradni, amíg Öcsit altattam) fektetésig maradt. Vasárnap Gábor és Petra látogatott meg minket, ráadásul délelőtt szép időnk volt, így kijutottunk a játszóra is, ahol Lulu Grétivel bandázhatott. Vasárnap este aztán beütött a krach, elégettem a kicsicsaj cumijait. (Felraktam kifőzni a cumikat és elpárolgott róla a víz.) Lulu egyrészt sírt és nagyon szomorú volt, másrészt nagyon tetszett neki, hogy a cumijaiból gyertyák lettek. Felkészültem arra, hogy nem lesz egyszerű az altatás, végül egész jól megúsztam. Azóta is napjában akár többször is el kell mesélnem, hogy mi történt a cumijaival és hogy most az égben vannak és ott buliznak. ("Találkoznak Apuci cumijával is, amit elvesztett a homokozóban?")

A hét eleje nagyon gyorsan elszaladt, estére általában totál kimerültem (éjszakánként is dolgoztam), alig vártam, hogy én is lepihenhessek. Öcsi tudta, mi a dolga, néhány napot leszámítva, aludt reggelig. Luca többször felébredt hajnalban, rosszat álmodott, nem volt rajta pelus és bepisilt, stb, többször mellettem kötött ki az ágyban. A reggeli készülődés egész flottul ment, babakocsis Boldizsár és hátibaba Luca rendszerint időben érkeztek a bölcsibe. A kicsilány már ott is csak alváshoz kért pelust, bilibe pisilt és kakilt. Bobó szokás szerint jól érezte bent magát, hatalmasakat evett, nagyokat játszott és egyre többször próbálkozott a beszéddel. Délutánonként csak nagyon nehezen szakadtak el a játéktól, alig értünk haza, már készíthettem is a vacsorát. Egyik este Lulu kijelentette, hogy szomorú, mert "hiányzik Apuci". A hét második felében megérkezett a nagy hideg, sajnáltam a manókat, hogy anyukájuk gyakorlatlansága miatt reggel muszáj volt gyalogszerrel eljutniuk a bölcsibe. Pénteken jött a segítség Ági személyében, kicsit fellélegezhettem és a gyerekek is nagyon várták már. Szombat délelőtt palacsintát sütöttünk. A kis kukták nagyon aktívak és ügyesek voltak. Luca törte a tojásokat és merte a lisztet, Boldizsár keverte a tésztát. A sütés most még rám maradt, de szerintem csak idő kérdése a dolog. Délután aztán végre újra elővehettük a szánkót, kerültünk egyet a környéken, majd hazajöttünk melegedni és Dettivel Danival bandázni. Aztán este, amikor lefekedtünk megbeszéltük, hogy holnap már ők ébreszthetik Apucit.

Szülinapi buli

Luca lélekben már tavaly március óta - akkor volt Gréti barátnője zsúrja - készült élete első születésnapi bulijára. Persze a valóságban csak január elejétől hangolódtunk a nagy napra. Első lépésként, kb. 2 hete, összeállítottuk a meghívandók listáját. - Dani, Gréti, Fábi, Olivér, Gabesz. Nem volt egyszerű feladat, mert a kicsi lány naponta változtatott a vendéglistán. Végül abban állapodtam meg vele, hogy max. 5 főt hívunk meg, akiknek a nevét különböző színekkel fel is írom egy lapra, így, ha esetleg nem emlékezne a meghívottak körére később könnyen el tudja olvasni. Második lépés a meghívók beszerzése volt, a feladat teljesítése lehetetlennek bizonyult, ezért az internetet hívtam segítségül, ahol ráakadtam egy oldalra, aminek segítségével egyedi macis meghívót tudtam neki varázsolni. Közben beütött a krach, Lulu benyelt egy hasmenéses vírust és több kis barátja is betegeskedett, ami veszélyeztetni látszott a bulit. Ennek ellenére folytattuk a lázas előkészületeket, megrendeltük a Szamos sünitortát, Gabesz héliumpalackot és lufikat vásárolt a neten, én előkészítettem a kreatív foglalkozást és megterveztem a menüt. Végül eljött a nagy nap, Luca gyógyultan, kipihenten, csini ruhában várta a vendégeket.

Elsőként Dani és Detti érkezett, őket Gréti és Kati, majd Fábi és lka követte; kicsit később Olivér, Viki és Zsolt is befutott. Az aprónép alig uzsonnázott meg máris a tortát követelték. (A menü sajt- és májkrémes szív, csillag, virág alakú szendvics, koktélparadicsom, miniretek,céklafasírt, ropi és sárgarépa volt.) Ekkor dobtam be a kézműveskedést; muffint készíthettek maguknak a gyerkőcök. Papírból kaptak előre kivágott sütialapot, papírkapszlit, cukormázas krémet, gyertyát, egyéb díszeket és persze ragasztót. Nagyon helyes kis sütik születtek, amiket aztán haza is vihettek magukkal.

Miután Olivérék is megérkeztek jöhetett a várva várt sünitorta. Mindenki tátott szájal nézte a tüzijátékot és várta a kóstolót. Luca vágta az első szeletet és boldogan kiabált a többiekkel együtt, hogy a süninek épp a szemét, orrát, tüskéjét, stb. szeretné megenni. (A torta isteni finom volt, másnap Kempi és Gábor, harmadnap még Ági is meg tudta kóstolni és persze Lulu és Boldizsár is kedvére repetázhatott belőle.) A hatalmas energiabevitel megtette hatását, a kicsik kellően felpörögtek, este 7-ig megállás nélkül vidáman kurjongatva játszottak a lufikkal, ugráltak, csúszdáztak, futkároztak. Remek móka volt, a 3 éves ünnepelt minden percét önfeledten élvezte.