Luca arcok

Kíváncsi kicsicsaj

"Ó, Bobó te ezt még nem értheted."

"Süss fel Nap, fényes Nap ..."

Bölcsire hangolunk

Közeledik a nagy nap, nem tudom kinek lesz nehezebb és kinek van leginkább szüksége addig is a készülődésre. Lucának már hónapok óta mesélünk a bölcsiről, ahová heti 3 alkalommal fognak Öcsivel járni. Jövő hétfőn kezdjük a kb. 2 hetes beszoktatást, addig meg közösen hangolódunk. Ági is, Ő ovizsákokkal - egy vitorláshajóssal és egy madarassal, mert, hogy ez lesz a jelük - lepte meg a gyerekeket. Én napok óta szebbnél szebb waldorf babákat és manókat nézegetek a meska-n, hogy legyen a csemetéinknek alvókájuk. A héten meg is érkezett Boldizsár édes kis piros csücsökmanója (csücsöknyuszit helyettesítendő) és Luca hajas babája a saját kis manójával.

Aztán ma este végre - legyen idejük ismerkedni az új társakkal, őszintén, nem bírtam tovább - át is adtuk nekik a meglepetést rejtő dobozokat. A kicsicsaj rögtön gondozásába vette a babáját (Rozi baba), levetkőztette, kiszedte a hajából a szalagokat, szeretgette, puszilgatta, a kicsi manójának (Eper manó - őt Lulu keresztelte el) a sapiját - Bobó után szabadon - rágogatta. Öcsi miután egy-két harapást ejtett a manóján különösebben nem foglalkozott vele, de az esti szopinál már a kezében volt ismét és morzsolgatta.

Ma, amíg a kicsik aludtak lerajzoltam nekik, hogyan is fog telni az elkövetkező két hét. Rögtön tanulmányoztuk is. Bobót különösebben nem kötötte le a dolog, leginkább azon igyekezett, hogy magához ragadja és megkóstolja valamelyik papírt. Lulu figyelmesen végighallgatott és kérdezgetett is. "Dani hol van? Dani mit eszik?" majd este megmutatta Gabesznak a kifüggesztett "órarendet" és közölte, hogy "Most Andival megyek, aztán Apuci visz minket." A reggeli logisztikán még tanakodunk, ami biztos, hogy a beszoktatást én csinálom végig és a nap végén én fogom elhozni őket a bölcsiből.

A sapkás lány

Luca még mindig szívesen visel - időjárástól függetlenül - sapkát.

Sajnos, ezt a kedves kis sapit mostanra kinőtte. :(

Vizicsibék

Igaz, hogy évek óta járunk a Szentendrei-szigetre, de a Surány-Pócsmegyer határában fekvő tavat csak múlt szombaton sikerült felfedeznünk, amikor Gergőékkel ott találkoztunk. A hely annyira megtetszett, hogy a hét közepén néhány barátunkat is rábeszéltük arra, hogy strandoljunk ma ott közösen.

A szervezés spontán mód jól sikerült, Peti és a fiúk - Berci és Fábi - már javában fürödtek, amikor megérkeztünk. Boldizsár rögtön a habokba vetette magát, Luca pedig most is csak szép lassan merészkedett be a "hideg" vízbe. Mire befutottak Vikiék és Zorkáék, mi már építettünk homokvárat, dagonyáztunk a sárban és kellően kiáztattuk magunkat.

Ebéd után, tele pocakkal ismét a pancsoltunk egy nagyot, amit egy kinek hosszabb, kinek rövidebb szieszta követett. Amíg a fiúk pihentek - Öcsi a babakocsiban, apa a pokrócon aludt - mi Luluval fagyiztunk egy jót. Mielőtt még hazaindultunk volna befutott a Vadócz család is, Zsófi és Dorki, természetesen most is Apa nélkül. A csere-bere uzsonnát követően persze még mártoztunk egyet.

Készül az új fürdő

Öcsi arcok

a csábító

a vagány

"Paudits Béla"

sovány ÉN

vigyori

Vác

Alighogy hazaértünk a nyaralásból másnap ismét mehetnékünk volt. Átruccantunk Vácra, sétáltunk a fő téren, betértünk a Desszert Szalonba, majd fürödtünk a szökőkútban.