Luca totyogós kora óta nagy barátságban van a szomszédunkkal, Józsi bácsival. Reggelente az ő kakasai köszöntötték Lulut, nála lehetett nyuszikat simogatni, pipit etetni, olyan hangosan kell orrot fújni, hogy ő is meghallja, őt is ijesztgeti ... Amióta újra többet kint vagyunk a levegőn, nem telik el úgy nap, hogy Manó meg ne látogassa öreg barátját. Ahogy kilépünk a kapun lesi az autót és azt, hogy Józsi bácsi kint van-e a kertben. Újabban, ha meglátja semmi sem számít, lepattan a motorról, szalad és kézen fogva az öreggel mennek is a dolgukra, megetetni a baromfiakat és megkeresni a friss tojásokat. Luca aztán nagyon óvatosan hozza a is a kis kezében az aznapi, gyakran még meleg, zsákmányt. Ma egész hosszan elidőzött a szomszédban, segített bekergetni a kiszabadult csirkét a tyúkólba, meghallgatta az ott fészkelő rigó énekét, megnézte az első tavaszi virágokat, sőt, most először még a házba is bement körbenézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése