Apuci köszöntése

Eljött a nagy nap, amire már nagyon készültünk Lucával. (Többek között egész héten rajtam gyakorolta a fülhúzást.)

Az isteni mandulatorta (Szamos) mellé kijárt még sok-sok puszi is.

És egy hatalmas ajándék

ami még magát a mestert ("Apuci, ezt Én festettem!") is elvarázsolta.

és íme, életnagyságban az első eredeti T. Luca remekmű.

A szeme se áll jól

A szüleim szerint legalább egy hónapja jön a fogam, mert folyik a nyálam és mindent megrágok, amit csak lehet.

Anya végre csak az enyém és a kedvemért bohócot csinál magából.

Csak mondom a magamét, de nem ám akármilyen hangerővel :D

Hű, micsoda hatást értem el a kurjongatásommal.

Ági, a mi pótnagyink

Áginak a napokban volt a születésnapja és szerettük volna meglepni valami kis aprósággal. A Lucával készült közös fénykép jó ötletnek tűnt, de hiába kerestem. Mindeközben rá kellett döbbenjek arra, hogy nem csak közös kép nem készült soha vele, de méltatlanul még a blogon is csak nagyon ritkán tűnik fel.Nos, Ő nagynéném, édesanyám testvére, aki a körülményeknek hála (életerős és életvidám friss nyugdíjas) közel másfél éve az egyik legnagyobb segítségünk. Amikor Lulu egy éves lett és én visszamentem egy kicsit dolgozni, akkor heti egy alkalommal Ő volt a "babysitterünk". A heti egy nap azóta is megmaradt, csak éppen azóta amolyan pótnagyivá avanzsált :D

A kerek évfordulóra végül Luluval közösen egy finom répatortát sütöttünk és két kis képet (egy Lucát és egy Boldizsárt) ajándékoztunk neki. A torta bizton állíthatom, hogy jól sikerült, mert a nap folyamán hárman csajok már majdnem a felét elfogyaszttotuk és jövőre már tuti a félsiker, mert legalább Bobóval közösen sikerült lencsevégre kapnom őket.

Baby Figaró

A művésznő alkot

A fotódokumentációból többet még nem mutathatok, mert Apuci születésnapjára készült a nagy mű.

Méreckedtünk

Első látásra szerelem volt. Még Karácsony előtt történt, hogy rátaláltam egy hobby boltban és azóta vártuk-vártuk a megfelelő pillanatot, hogy végre bemutathassuk Lucának és Bobónak. Most vasárnap végre lelepleztük :D

A magassságmérőt, elsősorban azért, hogy mobil legyen, másodsorban meg azért, hogy felhelyezhető legyen a kiszemelt helyre, farostlemezre ragasztottuk. A művelet megfelelő előkészítést (vonalzót, ceruzát, négy szabad kezet, gyerekmentes övezetet) és nagyfokú precizitást kívánt.

Lulu alig nyitotta ki a szemét máris a meglepetésre volt kíváncsi.

Lucát 2011. február 13-án délután már majdnem 90cm-nek mértük.

Ígérem, mihelyst Boldizsár is lábra áll, róla is készítünk hasonló képeket. ;-)

Luca 2 éves lett

végre elkészült, itt olvasható

Az árnyék

Anatómia I - a szív

Kezes lábas