A cím félrevezető lehet, mert nem átvitt értelemben kívánok a témáról írni :) Szerdán valóban ellátogatott a kis családunk a Fővárosi Állatkertbe. Az odaút - Luca és Bobo hátul, míg Anya hosszú idő után ismét az anyósülésen - alig fél órába telt és remekül sikerült (persze az elindulás majd két órát vett igénybe, mert Bobo többször is szopizott, majd pelenkát cseréltünk és nem utolsó sorban megvártuk, hogy Luca reggelije is elinduljon az emésztés útján, megelőzve, hogy egy rókával már az autóúton találkozzunk), nagy nehezen még parkolóhelyet is találtunk a "szomszédos" Közlekedési Múzeumnál. Bobo a kendőben Luca babkocsiban tette meg az utat az Állatkertig, ahol első utunk a fókákhoz vezetett.
Utána ellátogattunk a Madagaszkár-házba, ahol sajnálatunkra csak két makival és két gondozóval/takarítóval találkoztunk (hová tűntek a többiek?), majd Luca kipróbálta az összes játékot a szomszédos játszótéren. Következett egy kisebb ebédszünet az emberszabású majmok árnyékában (igen, a kis gorillát is láttuk az anyukájával), majd egy nagyobb ebédszünet a helyi önkiszolgáló étteremben (kellemes csalódás volt). Terveink szerint ezek után Luca aludt volna a babakocsiban, de nem füllött hozzá a foga, így amíg Apa szétnézett a Mérgesházban mi felfedeztük a nagy játszóteret. Manó hamar feltalálta magát, ügyesen mozgott a számára még ismeretlen terepen.
Persze én se voltam rest, ZsebiBoboval a pocakomon vagányul felmásztam Luluval a hajóra és még a függőhidakon is átkeltünk.
Kicsit később Apa is csatlakozott hozzánk, lelkesen libikókázott Törpével, miközben én a Lulutól kölcsönkért babakocsiban napoztattam Bobot.
Végül nagy nehezen búcsút vettünk a játszitól és megcsodáltuk, hogy milyen hosszú nyakuk van a zsiráfoknak és, hogy az elefántok bizony az ormányukkal falatoznak. Rövid uzsiszünet és traccsparti az éppen belénk botlott ismerősökkel (Balázs és Bence fia), majd megcsodáltuk a vizilovak hátát és a flamingókat, hogy aztán hazafele vehessük utunkat. Igazán szép időnk volt és nagyon jól éreztük magunkat, mindannyian jól elfáradtunk.
Luca végül már a babakocsiban bealudt és az autóutat és végigaludta. Manó nagy kedvence most nem a zsiráf volt, hanem az álltaok ketrece előtt/mellett található kis bronzszobrok lettek. Megsimogatta a fókákat, ráült a makira és vizilovagolt is. :D
