2010. május 18., kedd

2010. május 17., hétfő

Babatali - Rita és Gabesz

Nehéz, nyüszis napnak indult a mai. Már a reggeli öltözködés heves tiltakozást és hisztit váltott ki Pocaknál, alig kezdődött el a nap és én már a délutáni alvást vártam (lelkiismeretfurdalások közepette). A szokásos reggelit (Cserpes gyümölcsjoghurt és 2 felnőtt maréknyi cornflakes) követő játékkal szerencsére sikerült kibillentenem Lulut a negatív hullámból. Aztán végre megérkezett Rita és Gabesz. Alig parkolt le az autó már az ablakból lestük őket, miközben Pocak fülig érő szájjal vidáman kurjongatott.
A nap jól telt mindkét gyerkőc örömmel fedezte fel a rögtönzött versenypályát az asztal körül, aminek ki autóval, ki motorral vágott neki. És persze nemegyszer előfordult az is, hogy mindkettőnek ugyanarra a járgányra fájt a foga. Volt közös rajzolás, bújócska, hajókázás a régi babakádban, ének és mondóka; egyszóval szórakozásban nem volt hiány. Nagyi gyümölcsszósza (A piros papi) mindkét babának nagyon ízlett, ráadásul Manó rákapott a sültkrumplira, ami eddig, nem szándékosan, de valahogy mégis kimaradt a menüjéből. Délután folytatódott a játék elsősorban Rita felügyeletével, mert én almáspalacsintát készítettem a siserehadnak. Kora este még egy rövid sétára is ki tudtunk mozdulni, igaz, rég volt már, hogy ennyire be kellett öltöznünk.

Oltás

Eddig nem írtam sem a kötelező, sem az ajánlott oltások mellett vagy ellen, mert nem volt miért. Most azonban muszáj leírnom, hogy a kötelelző 15 hós (MMR) + az ajánlott Prevenar második adagja kiütötte Lulut. Délelőtt ugyan sírva, de hősiesen viselte a két oltást - egyik a karba, másik a combiba - azonban este már nagyon nyüszi volt és nem akart lábra állni. Arra gondoltam, hogy túlfáradt és biztos nagyon éhes már, ezért a nyüszi, de másnap reggel már egyátalán nem volt hajlandó lábra állni. Végül délelőtt kimentünk a játszóra és néhány lépést hajlandó volt bicebócázni, de a du-i alvást követően fájdalmas sírással és magas lázzal kelt. Kapott lázcsillapító kúpot és kihívtam a dokinénit, aki megállapította, hogy "Á, kutya baja, csak az oltás az!" Szóval az a bizonyos combiba adott szuri izomba ment vagy ideget ért. Nos, nem sok jót gondoltam akkor a dokinéninkről. Egy hét múlva jött a második felvonás - ahogy a nagykönyvben, vagyis az MMR tájékoztatóján is írják - levertség, alacsonyabb, majd magas, 39fok fölötti láz, orrfolyás. Mivel péntek hajnalra tetőzött a láz ismét kihívtam a dokinénit - nem alartam felelőtlen anya lenni, főleg, hogy épp jött a hétvége - aki ismét megállapította, hogy "Ó, ez csak az oltás!" Részben megnyugodtam, hogy ugyebár nincs nagyobb galiba, de ha ez a csúcskoktél (3 in 1) ekkora galibát okoz Törpe kis szervezetének, aki eddig minden oltást jól viselt és egyátalán nem betegeskedett, miért kell egybe beadni? Ma még tart az orrfolyás és néhány pötty is megjelent Lulu combiján, de hát ez még mindig belefér az oltás okozta mellékhatásokba.
És persze most készülünk beadatni 2 felvonásban a kullancs elleni majd a kötelező 18 hós szurit is.