Az év utolsó napjára mindenből jutott egy kicsi. Délelőtt fodrászkodtam, majd bevásároltam a helyi hentesnél a bulira, amiből végül nem lett semmi (nem rajtunk múlott). Bobesz közel 3-4 órás műsorát követően azért megsütöttem a diós-parmezános kekszet (nem lesz favorit) és hurka-kolbász is került a vacsoraasztalra, amit Gabesz és Luca lelkesen kebelezett be. Az esti fürdetést és altatást (mintegy 2 órás ceremónia) próbáltuk időben lezavarni, de így is este 11 volt, mire mi felnőttek elkezdhettük a rendkívüli pizsamapartit. Édes kettesben, csendben és nyugalomban (leszámítva a tüzijátékok és petárdák robaját) megnéztünk egy kellemes filmet, amit csak egy pezsgőpukkantás (Az igazat megvallva nem volt igazi pukkantás, mert csak egy mini peszgőt hűtöttem be a teraszon, aminek bizony csavaros teteje volt, de a pohárba töltve szépen gyöngyözött és kellemesen hideg volt.) és egy rövid " éves számadás" szakított félbe.
Másnap, vagyis ma, ugyan kicsit fájt a fejünk, de csak a szokásosnál is kevesebb alvás miatt és ez bizony nem tántorított el minket azon elhatározásunktól, hogy családilag felkerekedjünk és kürtös kalácsot majszolgatva sétáljunk egyet a havas Szentendrén. Boldizsár megtette (pontosabban szerencsére végig aludta) első hosszabb sétáját a Manducában, míg Luca, miközben egy újabb ajándékkal (vakond kesztyűbáb) lett gazdagabb, Apuci és Andi kezét fogva vidáman nézte és tapogatta végig a szokásos kirakodóvásárt.
