2009. március 19., csütörtök
Az elso oltas
2009. március 17., kedd
Az utolsó apanap

Meglátogattuk a nagyit, aki most is nagyon örült a váratlan látogatásunknak. A nagyi most is dalolt és mondókázott Lucának, aki hálás vigyorral jutalmazta cserébe őt. Ismét volt pihentető közös alvás, amit csak Luca fingókoncertje zavart olykor meg: ) Mi nagyokat nevettünk a hatalmas durikon, még szerencse, hogy csak hangosak és nem szagosak. :D
2009. március 16., hétfő
Luca és a rózsaszín nyuszi esete

Történt egyszer, hogy meglátogatott minket Zorka és kedveskedett Lucának egy kis ajándékkal. Hozott neki egy rágókat (ezzel még ráérünk kicsit) és egy rózsaszín nyuszit. Na most ez a nyuszi felhúzható és a megszokott bébijátékoktól eltérően nem zenél, hanem rezeg, rázódik a teste és változtatja általa a helyét. Mi nagyon jól szórakoztunk rajta, de kíváncsian vártuk Luca reakcióját. Először letettem mellé a pelenkázóra és felhúztam, mire a nyuszi odament hozzá és puszit nyomott az arcocskájára, aztán felhúzva rátettem a pocakjára, hangosan kacagott tőle. :D Köszi Zorka, szerintem a rózsaszín nyuszi biztosan hosszú ideig benne lesz a top 10-ben.
Szájpenész
Azok a csodás apanapok
Végre itthon, végre velünk, végre együtt a család és nem csak egy hétvége erejéig. A karbantartásom sikerült, jutott idő a pihenésre és a ház körüli teendőkre is (December közepén költöztünk és még mindig dobozokat látni a lakás több pontján.) és még van egy teljes napunk. :D
Szombatra átaludta Luca az egész éjszakát, 6.30-kor reggelizett és könnyen visszaaludt. Mi gyorsan kihasználtuk ezt az időt, Gábor nagy-nagy örömömre kitalicskázta a sittet. (Mostantól nem kell majd akrobatamutatványt véghez vinnem, ha szeretnék elmenni Lucával sétálni.) Majd családilag elmentünk bevásárolni; ezt úgy oldottuk meg, hogy mindenkinek jó legyen; Gábor Lucával sétált a Duna-parton, én meg bevásároltam. Mivel csodálatos idő volt a délutánt is a szabadban töltöttük, felfedeztük Budakalász Duna-partját. Luca elég éber volt, a szokásától eltérően nem aludta végig a sétát. Hazaérve nagyot játszottunk a pelenkázón, Gábor meg is örökítette kamerával. Kicsi lányunk nagyon muzikális alkat, élvezi ahogy csilingel a víziló, a szélcsengő és csörög a csörgő, sőt a madárcsicsergés is lenyűgözi. :D
Vasárnapra is kiruccanást terveztünk, de az időjárás keresztülhúzta a tervünket, bent ragadtunk a házban. Luca egész nap húzta a lóbőrt, persze szopik után most is játszottunk, de nem volt annyira aktív, mint szokott lenni. Ma délután ismét új helyre kalandoztunk, megmásztuk babakocsival a híres budakalászi hegyeket, Luca aludt, mint a bunda. Hazaérve arra számítottam, hogy sírva követeli a cicit, e helyett mikor kicsomagoltam a bundazsákból egy kipihent, jókedvű gyerek mosolygott rám. Igen, ő a lányunk, minden szülő ilyen gyerekről álmodik. :D
2009. március 15., vasárnap
Felújítás vagy karbantartás
Magam sem tudom eldönteni, hogy esetemben ennyi idő után miről is beszélhetünk. Gábornak végre sikerült kivennie az apanapokat, így csütörtökön végre eljutottam a fogorvoshoz, aki ismételten felépítette a törött fogamat. Micsoda boldogság, majd 3 hónap után újra tudok rágni a jobb oldalon is. A kezelés ideje alatt Luca majdnem végig aludt, csak néha tudatta velem, hogy ő ott van és vár rám pisis pelenkában, legyen hát szíves a doktor néni iparkodni. Sietett is, amit Luca hálás mosollyal köszönt meg neki. Aztán felavattuk a váróban a kanapét, na, nem úgy, ahogy a korábbiak után képzelnétek, most minden megúszta szárazon. :D
A jól sikerült délelőttöt egy isteni rakott krumplival koronáztuk meg Ritáéknál, aki szülinapja alkalmából vendégül látott minket. A desszertről én gondoskodtam, előző este elkészítettem egy nagyon egyszerű, ámde annál finomabb szülinapi máktortát, amit rögtön jól meg is kóstoltunk. Luca kissé nyűgös volt, mert sok új élmény érte és nem pihenhetett a megszokott környezetében. Kipróbálta Gáborka kiságyát is, de csak rövid időre sikerült megbarátkozni vele, kb. 30-45 percet aludt. A fürdőben lévő pelenkázó a rugós Hurvinyekkel azonban igazán boldoggá tette, hangosan gőgicsélt és édesdeden mosolygott. :D
Pénteken folytatódott a megújulás, fodrásznál jártam, ami igazán nagy élmény volt ennyi idő után. Jó a rövid haj, de ha nem jut el vele az ember fia időben a Figarohoz a tükörbe nézve magára sem ismer. Én így jártam. :D Utána meg azon izgultam, hogy Manócska meg fog-e ismerni. Szerencsére aggodalmam feleslegesnek bizonyult.