Végre itt a tavasz! Hála Bobó 6.15-ös ébresztőjének reggel előkészítettem az ebédet - hamar bepácoltam a halakat és megfőztem a rizst - , így bátran kimozdulhattunk ebben a csodálatos napsütésben a Hajógyári-szigetre. Éppen itt volt már az ideje annak, hogy feltérképezzük a játszóteret. 
Amíg Boldizsár a babakocsiban szunyókált, Luca szépen, lassan, óvatosan, lépésről-lépésre felfedezte velünk a terepet. Az új terepen bátortalanul mozgott, nem hozta igazán lázba a sok új játék, furcsa volt neki a sok gyerek és szokatlannak találta, hogy egy-egy játékért meg kell küzdeni (esetében leginkább ő az, akit odébb löknek, taszigálnak) vagy éppen várnia kell a sorára. 
Némi rábeszélés után azért csúszott egyet velem a hullámos csúszdán, hintázott, kavicsozott, kipróbálta a pörgő-forgókat és sétált egy nagyot.
Amíg Boldizsár a babakocsiban szunyókált, Luca szépen, lassan, óvatosan, lépésről-lépésre felfedezte velünk a terepet. Az új terepen bátortalanul mozgott, nem hozta igazán lázba a sok új játék, furcsa volt neki a sok gyerek és szokatlannak találta, hogy egy-egy játékért meg kell küzdeni (esetében leginkább ő az, akit odébb löknek, taszigálnak) vagy éppen várnia kell a sorára. 
Némi rábeszélés után azért csúszott egyet velem a hullámos csúszdán, hintázott, kavicsozott, kipróbálta a pörgő-forgókat és sétált egy nagyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése