itt a számvetés ideje, és már az elején kijelenthetem hogy egy nem mindennapi éven vagyunk túl. Nem volt könnyű, de megbírkóztunk minden problémával, és kárpótolt a kicsicsaj csivitelése, szaladgálása, fejlődése.
Luca a szememben még mindig látványosan fejlődik, minden napra tartogat valami meglepetést vagy huncutságot. Nem sokkal az első szülinapja után derült ki hogy Bobó úton van, ez mindannyiunknak új helyzetet teremtett. Nem vagyok benne biztos hogy Luluka eleinte tudta mi történik körülötte, csak annyit vehetett észre hogy anyuci fáradtabb, változik a tejci íze, és napról napra nagyobb lesz a pocakja. De ne rohanjunk előre, mert a szülinap utáni első nagy változás az új szobába való költözés volt. Sokat vívódtam, mert nagyon hozzászoktam hogy ott alszik velünk a kis rácsoságyban, és magáénak érezte az egész szobát. Aggodalmam alaptalan volt, mert nagyon boldog volt az új helyen, büszkén mutogatta a kiságyat, a pelenkázót és a szekrényre felpakolt könyveit. Nyugodtabban is aludt, eleinte voltak még éjjeli felsírások de ennek hamar vége lett, és hozzászokott a 1/2 10-től 9-ig való alváshoz.
Gyerekszoba
Áprilisban utasította el először a tejcit, innentől Andi nem is erőltette a szopizást, Lucának elmondtuk hogy ugyan úgy szeretjük, de a cicik már készülődnek a tesókának. Innentől én kezdtem el altatni esténként ami nagyon jó döntés volt mert Május utolsó napján beütött a ménkű egy vakbélgyulladás személyében. Igen, Andinál, 6 hónaposan. Kórház, műtét, és én kettesben Luluval. Szerencsére Mamit tudtam mozgósítani, ideköltözött 3 hétre.
De jó, anyuci végre hazajött a kórházból
Borult minden, elúszott az 1 hét Francia riviéra, sajnos nekem menni kellett, a többiek itthon maradtak. Szép lassan kimásztunk a slamasztikából, Andi felépült és folytatódtak a hétköznapok gömbölyödő pocakkal, gyarapodó szókinccsel és rengeteg huncutsággal, nyaralással, Horánnyal.
Önfeledt pancsolás Horányban
Eljött a szeptember, annak is az első napja amikor délután már úgy jöttem haza hogy valami lesz. Készülődés de közben bizonytalanság. Utolsó közös fotózkodás, fürdetés, altatás, majd Kempi riasztása. Anyuci ismét távol, kórházban, Luluval pedig csak vártunk és vártunk. Elmentünk a piros boltba virágot venni, takarítottunk és vártuk haza Bobócit és anyucit. Kicsit féltünk hogy fogadja az új családtagot, de félelmünk alaptalan volt, mindmáig úgy éljük meg hogy a féltékenység elmaradt. Már a kezdetektől bevontuk Bobó gondozásába, popsit törölt, talpacskát mosott és hagytuk a megfelelő korlátokon belül hogy szeretgethesse.
Simi
Nézd apuci, 2 cumi is belefér a számba
A névnappal kezdetét vette az ünnepléssorozat amit végül a szülinap zárt le Luca számára. Próbáltuk tudatosítani miért is jelentős január 17 számára, kérdés mekkora sikerrel. Mivel hétfőre esett így célszerűnek látszott vasárnap ünnepelni ami egy koratavaszi időjárással ajándékozott meg minket. Felkerekedtem a kiscsajjal hogy anyuci tudjon főzni, elmentünk Daubnerbe tortáért, hazafelé megálltunk apuci munkahelyénél és sétáltunk a Dunaparton. Volt beteg kárkárvarjú, végre látott vakondtúrást, és megsimiztük a cirmoscicát és belekergettük a vízbe a kacsákat. Itthon várt az ünnepi ebéd, majd alvás után jöhetett a köszöntés és a torta amiből egy falatot sem evett, de a gyertyákat örömmel fújogatta, és még a tűzijáték is tetszett neki.
Megajándékoztuk Kipkoppal, Boribonnal, kapott kirakható kisvakondot és állatfigurás dominót, Nagyitól állatkás formaillesztőket, Mamitól pedig babaruhát, babatakarót és állatkertes legót.
Kistesóról egyelőre nem tudunk, de nagy tervekkel megyünk neki ennek az évnek is...
Névnapi ajándék
Karácsony
2éves lettem
Sikerül a második is?
Boribon, a kedvenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése