Úgy megnőtt ez a gyerek! Még mindig nagyon anyás és nehezen viseli a változásokat, de nagyon nyitott és könnyen barátkozik. Miközben a régi barátaihoz (Regi, dani) "ragaszkodik", szerzett új barátokat (Szonja, Barnabás) is és szerencsére mindenkivel jóban van.
Igazi ovis; önálló akarata van; még megkérdezi a véleményemet, de már a saját feje után megy. Ha pedig valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, puffog, visszadumál, pofákat vág, durcizik.
Sokat kérdez és szívja magába az információkat, Anikó néninek (logopédus) és a sok gyakorlásnak köszönhetően a beszéde javult és a kritikus hangzói (susogók, o-ó, u-ú, ü-ű) is érthetőek. Sokat rajzol szinez, fest, ragaszt, ügyesen szaval és énekel.
Nagyon készült az évzáróra és meglepő módon az volt a kérése, hogy üljünk az első sorba. Sikerült ott helyet foglalnunk és ez végtelenül boldoggá tette. Önfeledten, vidáman, nagyon ügyesen szerepelt, öröm volt nézni a ragyogó kis pofiját.
Klassz kis műsor volt, a gyerek mind felszabadultak voltak, magukat adták a mi nagy meglepetésünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése