Nagyon kedves és megható az ovis köszöntés. A Telepi Oviban nincs csoportos kiállás és erőltetett produkció az anyukáknak, nagymamáknak. Ami van az meghitt, csendes. Luca elém jött az ajtóba és a helyemre kísért, majd az általa kiválasztott szál virággal és a saját készítésű ajándékkal a kezében elmondta a verset. Nagyon ügyes volt, végig mosolygott és szemkontaktust tartott velem. Be kell valljam idén is megkönnyeztem.
"Elérkezett Anyák napja,
mit is mondjak teneked,
Ó engedd, hogy megcsókoljam
simogató, lágy kezed.
Köszönöm a jóságodat.
Két szememben könny ragyog,
Tudom minden gondolatod,
Örömöd csak én vagyok.
Ugye érzed jó Anyácskám,
hogy mennyire szeretlek,
Ígérem, hogy amíg élek,
Érted dobog a szívem."
(Édes kincsem nagyon izgult, előző este mondta, hogy fél. Kiderült, hogy összekeveredett benne az ovis évzáró, amikor is a tornateremben kisebb műsort adnak elő nekünk, az anyák napi köszöntéssel.)
Miután sikerült összeszednem magam és Lucát is elmentünk, hogy meghallgassuk Boldizsár köszöntését is. (A gyerekek reggel a kocsiban megbeszélték, hogy Luca is meghallgathatja az Öccsét.) Bobó már nagyon várt, odabújt hozzám, majd ezt súgta, alig hallhatóan, a fülembe:
"Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe."
Megható volt az a sajátos gyermeki báj, amivel Bobó ezeket a helyzeteket kezeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése