Múlt vasárnap némi hezitálást követően úgy döntöttünk kiélvezzük az utolsó őszi napsugarakat és kirándulni mentünk a János-hegyre barátainkkal.
A gyerekek nagyon élvezték a libegőzést, miközben figyelték, hogy mi zajlik alattuk a mélyben (terepbicajosok) lelekesen kiabáltak útközben egymásnak.
Miután a büfében falatoztunk egy kicsit, elindultunk meghódítani a csúcsot. Bobo futva indult fel, félúton ki is fáradt és Gabesz nyakában kötött ki.
Luca és Dani kéz a kézben vidáman sétáltak.
A csigalépcsőnek és a kilátásnak - a köd ellenére is - most is nagy sikere volt. A visszautat az erdőn keresztül tettük meg, ahol a girbe-gurba gyökerek remek mászókának bizonyultak Boldizsár számára.
Hazaindulás előtt még hosszasan elidőztünk a játszótéren, hidat építettünk a kút vize által táplált kis folyó fölé, amin aztán kicsik ügyesen egyensúlyoztak.
De jó :-) Képzeld Kelcsi, mi kétszer is próbálkoztunk a libegővel, de mind a két alkalommal le volt zárva a szél miatt. Gyönyörű környék :-)
VálaszTörlés