Korán érkeztünk, a köd még alig szállt fel; a parkolóból vezető úton két csodaszép paripát láttunk, akiket Luca bátran meg is simogatott. Mielőtt elértünk volna a park bejáratához még kívülről megcsodálhattuk a Postakocsi Vendégházat kertjében a kemencével. (Nagy kár, hogy nem alakítottak ki benne családi apartmanokat, csak a csoportokra - 2 x 15 fő - gondoltak.)
Kezünkben a családi belépővel (2000Ft) három különböző méretű kapu hívogatott minket befelé, az egyik hagyományos "hidat", a másik függőhidat rejtett, a harmadik mögött egy láncos "árok" volt. Mi az ingatag fagerendákon keltünk át a gyerekekkel, kár, hogy túl nagy volt a rés közöttük, mert segítség nélkül nekik nem lett volna biztonságos az átkelés. Elsőként a lovaskomplexumot tekinthettük meg - az istálló üres volt, bemutató nem volt, érkezésünkkor lovagolni még nem lehetett. (Később aztán lehetett kocsikázni (600Ft/fő)és lovagolni (600Ft/fő) is - mi kihagytuk.) Utunk az indián tábor felé vezetett tovább, egy korábbi tábortűz hamvai körül szépen faragott székek és egy trón állt, kissé arrébb sorakoztak a wigvamok, amik modern (van benne villany, és jó néhány rendes ágy) szállásként funkcionálnak táborozó gyerekeknek. Ezt néhány melléképület követte, amik közül az egyikben minijátszóházat rendeztek be.
 |
| Bujócska |
Mi elég hosszan időztünk ezen a 8 nm-en.Majd jegyet váltottunk (600Ft/fő) a vonatra, akarom mondani dottora - az ülések párnái csuromvizesek voltak - és tettünk egy kellemes fél órás utat a környéken. Visszatérve elmentünk felfedezni a Mini Állatkertet (papagáj, kakadu, fácán), az Állatsimogatót (két bárány és egy állítólag nem túl barátságos láma), majd a játszótereket. Az első 4-10 éves gyerekeknek lett kialakítva labirintussal, kosárhintával (ez úgy néz ki mint egy fonott méhkaptár, Lulu nem akarta kipróbálni). Nagyon mutatós, hátránya, hogy a szülő nem mehet be és fizikailag nem is nagyon tud bejutni segíteni a gyerekének. Márpedig nekünk ugye van egy bátor, de csak 2 éves és egy majd 4 éves, de bátortalan gyermekünk. Mondanom se kell, hogy végül csak Boldizsár csúszdázott néhányat. A másik játszón több hinta és egy kézihajtányos fa körhinta is volt, no meg csúszda és homokozó. Mire ideértünk a lurkók fáradtak és éhesek voltak, ezért nem teszteltük a játékokat, de megkóstoltuk a gulyáslevest és a sült csirkét. (Miután sorban álltunk, hogy leadjuk a rendelést és kifizettük az ételeket, sorszámot kaptunk, helyet kerestünk, begyűjtöttünk egy etetőszéket és vártunk és vártunk. Lassú volt a kiszolgálás, az épületben csak kézmosási lehetőség volt, de az ebéd finom volt.) Amíg várakoztunk, Luluval megnéztük a kézműves foglalkozást (600Ft/fő), hogy érdemes-e részt venni rajta; kihagytuk. (A munka egy szépen kialakított teremben folyt, a gyerekek szülőkkel együtt egyetlen asztal köré csoportosultak és egy hölgy útmutatása alapján próbáltak ügyeskedni.) A hazaút előtt még visszatértünk egy rövid időre a "játszóházba", ahol Gabesszal és Grétával közösen ugrálhattak a törpék.
 |
| Kik döntötték föl a váramat? |
 |
| Hazaindulás előtt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése