Az odaúton persze nosztalgiáztam, kicsi családomnak elmeséltem, milyen volt sok-sok évvel ezelőtt a kedvenc fehér 100-as Skodankkal az odaút (Rekkenő meleg, hütővíz felforrt, apa(Kempi)-bátyus séta a legközelebbi faluba vízért, anya(Nagyi)-hugi-jómagam a kocsiban várunk. Később aztán rutinosak lettünk és palackban vittünk magunkkal vizet.) vagy Laci papa hogyan tudta kiválasztani a helyi szombati piacon kopogtatással a legfinomabb dinnyét és hogy Márta mama imádta a fagyit, amit kis termoszban vittünk haza neki a faluból ...
 |
| a hajóskapitány |
A falu és az "üdülőtelep" nem sokat változott, ugyan van néhány komolyabb téglaház, de az összkép a régi; a Dunán sorakoznak stégek, csónakokkal, esetenként horgászokkal, a töltés túloldalán pedig kisebb-nagyobb felújított vagy elhagyatott faházak fekszenek. A régi ház is teljesen átalakult, de az atmoszférája a múltat idézi. A gyerekek hamar otthonérezték magukat és örültek Áginak és Péternek. Miután felfedeztük a szárazföldet csónakba szálltunk és meghódítottuk a vizet is. A komoly fizikai munkát a villanymotorra bíztuk, de, aki ismer, az tudja, hogy az evezés nálam régi szerelem, ezért nem álhattam meg, hogy rá ne vegyem a törpéket némi lapátolásra. Ebéd után, amíg a gyerekek pihentek (Bobó aludt, Luca pihent, majd Áginak segített a konyhában) még arra is jutott idő, hogy kicsit kettesben csónakázunk; tényleg van valami romantikája a dolognak. ;)
 |
| hattyúetetés - Luca és Ági |
Alvás után Öcsivel még egyszer vízre szálltunk, Lulu a parton maradt, hattyút etetett és próbált halat fogni. Indulás előtt Gabesz elment a CICA-ért, akit, mindenki örömére, ajándékba kaptunk a szomszédoktól. Négyen indultunk és öten tértünk haza, Bobó, Luca, Apa, Anya és egy 5 hónapos koromfekete kandúr. (Gabesz javaslatára Lulu először Tégla-nak nevezte el, majd kijelentette, hogy legyen inkább Banán!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése