Meseszálló, Bőszénfa

Kedden kora délután érkeztünk Bőszénfára a Meseszállóba. A hely a nevét onnan kapta, hogy a szobák dekorációja egy-egy mese hangulatát idézik fel és ugyan az elnevezés szállóra utal, itt azonban szó sincs róla, sokkal inkább a panzió és a falusi vendéglátás furcsa egyvelege volt tapasztalható. Mi a Jancsi és Juliska "apartmant" (2 szoba, fürdőszoba, wc) foglaltuk le, ennek megfeleően az előszoba falát néhány ezeréves mézeskalácsszív díszítette, míg a hálóhelységeket falapra festett mesejelenetek tarkították.

Az üzemeltető család (Ani néni, Géza bácsi és Géza) 7 éve Balatonlelléről került ide, kedves vendéglátók, akik valóban szívesen látják a gyerekeket, de a profi vendéglátásról még lenne mit tanulniuk. A hely igazi varázsát a kerti játszótér és az állatok (kutya, cica, baromfi, kacsa, bárány, kecske, nyúl, mosómedve, ormányos medve, Irma a szamár, Zsivány a gyönyörű telivér és a pónik - Herceg, Nótafa, Nánika ...) adják. A kedd délután szálló felfedezésével (van a gyerekeknek külön játszószoba is, kár, hogy főleg leharcolt játékok vannak csak benne) és az állatokkal való ismerekdéssel telt.

Luca hamar otthon érezte magát az állatok között; lelkesen etette és simogatta őket, sőt már az első alkalommal felült Nánika hátára is. Másnap és haramadnap aztán lovagolni is módja volt a pónin.

Boldizsár lassan oldódott fel, óvatosan, szigorúan max egy lépés távolságra anyától vagy apától, fedezte fel a tanyavilágot. A kedvencei a kicsi Brum-brum-ok (ormányos macik) lettek, büszkén mosolygott, amikor a medvék megpuszilták a kezét.

A lovaktól eleinte határozottan félt, később eljutottunk odáig, hogy megsimogatta őket, de lovagolni nagyon nem akart.(két alkalommal próbáltuk felültetni a pónira, mindkét alkalommal ordításban tört ki és foggal-körömmel tiltakozott.)

Szerdán ellátogattunk a Katica-tanyára (Patca), ahol - miután vetettünk egy pillantást az állatokra - a csúszda- és játszóházban töltöttük a napot.

Őszintén mondhatom, hogy mindannyian remekül szórakoztunk és mindnekinek csak ajánlani tudom.(Az én személyes kedvencem a zsákos csúszda lett.)

Csütörtökön a kaposvári Virágfürdő vendégei voltunk. A hatalmas strandon több medence és csúszda is volt, mi Luluval és Bobóval leginkább a gyerekmedencében időztünk, amiben több csúszda, viziágyú és bohóczuhany is volt. Szerencsére sikerült rábeszélnünk a törpéket, hogy a nagy medencét is próbáljuk ki, itt volt 3 nagy csúszda, egy barlang szakasz és egy forgatós medence is. A kicsik a karúszókkal most is próbáltak egyedül úszni, sőt az alámerüléssel is próbálkoztak, egyenlőre nem túl nagy sikerrel.

Pénteken a szomszédos Szarvasfarmra látogattunk el, ami tulajdonképpen a Kaposvári Egyetem mintagazdasága és még számos fajt (pl. vaddisznó, bivaly, szürkemarha) tartanak, tenyésztenek a szarvas mellett.

Részt vettünk egy vezetett túrán, aminek során módunk volt testközelből is megismerekedni néhány szelíd, nagyon barátságos állattal. Meg is simogathattuk őket :) 

A látogatásunk méltó zárása a 600 forintos ebédmenü volt, ami levesből (zöldség vagy gyümölcs) és tejfölös gombóccal körített fokhagymás bivalysültből (a hétvégén bivalyosnapokat tartanak) állt. Isteni volt, kicsinek és nagynak egyaránt ízlett.

Délután még ellátogattunk Szigetvárra is, megnéztük a felújítás alatt álló, teljesen kihalt belvárost és elfoglaltuk a várat.

Szombaton azaz ma búcsút vettünk a játszótól, az állatoktól és vendéglátóinktól, majd egy finom ebédet (Visszatértünk a szarvasfarmra, ahol szombat lévén menü nem volt, de voltak ínycsiklandó bivalyos ételek. Ezúttal az enyém - Bivalysteak parmezános grill zöldségekkel kicsit száraz volt.) követően hazajöttünk.