"Luca nagyon jól érzi magát. Nyitott, bármelyik gyerek közeledésére, szívesen játszik bárkivel bármit. Szépen énekel, jól megérti az összefüggéseket, különbséget tud tenni magas-mély, halk-hangos, gyors-lassú ének között és ügyesen énekli így velem a megfelelő dalokat." Lulu szívesen megy a bölcsibe, előfordul, hogy reggel még megszeppen és ilyenkor nem teszi el csak később a cumijait. Napközben vidám, kiegyensúlyozott, a legtöbbször még mindig Danival játszik, de egyre gyakrabban meséli itthon, hogy ma épp Angelikával és Fédrával babázott vagy épp Budával huncutkodott. A kézműveskedést nagyon élvezi, az elkészült remekműveket örömmel megmutatja, miközben részletesen elmagyarázza mit ábrázol és hogyan is készült. Az énekes-zenés foglalkozásokon állítólag ügyes és aktív, sajnos itthon csak nagyon ritkán "adja elő" a tanultakat. (Gyakran dúdol, énekel magában saját költeményeket és táncol is rá, ha úgy tartja kedve.) A tornaóra is nagy kedvence a lényeg, hogy imád mozogni; elmondása szerint minden nap ő az első, aki bemegy a trambulinba ugrálni. (Nem csoda, hisz a mi kis rugólábaink itthon is mindenen - ágy, kanapé, matrac - ugrálnak.)
"Boldizsár mindig jókedvű, örökmozgó. Nagyon ügyesen tartja a helyét a sorban, oszlopban, de ha nincs kedve tornázni csak lefekszik a szoba közepére. Térben sokat épít, a rajzoláshoz nincs sok türelme. A mondókákra, dalokra figyel, legfőképpen azokat szereti, amiket a csacsin pattogva mondunk. Imádja a trambulint, ki sem lehet imádkozni onnan - így legalább gyorsabban fejlődik a szökellő technikája. Lucával napközben, amikor találkoznak percekig ölelgetik egymást." Bobónak természetes, hogy bölcsibe megy, mostanában azonban nehezen válik el tőlünk, gyakran sír, de csak nagyon rövid ideig. Mire kilépünk a kapun már sose lehet hallani. Imád gyerekek között lenni, nagy mókamester. Lucát szereti azzal heccelni, hogy elveszi a dolgait és elszalad velük. Élvezi ha ilyenkor Lulu nem sír, hanem belemegy a játékba és kergetőzik vele. Nagyon fejlett a mozgása és a beszélőkéje is kezd beindulni. Biciklivel jövet hazafele édesen kiabál a nővére után, hogy "Luca várj meg!". Az aktív szókincse napról napra nő. Vannak szavak, amiket tökéletesen kimond, vannak, amiknek továbbra is csak az első szótagját ejti ki és van néhány saját szava (pl. Dandan=Dani).
"Boldizsár mindig jókedvű, örökmozgó. Nagyon ügyesen tartja a helyét a sorban, oszlopban, de ha nincs kedve tornázni csak lefekszik a szoba közepére. Térben sokat épít, a rajzoláshoz nincs sok türelme. A mondókákra, dalokra figyel, legfőképpen azokat szereti, amiket a csacsin pattogva mondunk. Imádja a trambulint, ki sem lehet imádkozni onnan - így legalább gyorsabban fejlődik a szökellő technikája. Lucával napközben, amikor találkoznak percekig ölelgetik egymást." Bobónak természetes, hogy bölcsibe megy, mostanában azonban nehezen válik el tőlünk, gyakran sír, de csak nagyon rövid ideig. Mire kilépünk a kapun már sose lehet hallani. Imád gyerekek között lenni, nagy mókamester. Lucát szereti azzal heccelni, hogy elveszi a dolgait és elszalad velük. Élvezi ha ilyenkor Lulu nem sír, hanem belemegy a játékba és kergetőzik vele. Nagyon fejlett a mozgása és a beszélőkéje is kezd beindulni. Biciklivel jövet hazafele édesen kiabál a nővére után, hogy "Luca várj meg!". Az aktív szókincse napról napra nő. Vannak szavak, amiket tökéletesen kimond, vannak, amiknek továbbra is csak az első szótagját ejti ki és van néhány saját szava (pl. Dandan=Dani).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése