Múlt hét vasárnap, kiürítettük a hűtőt, összepakoltunk egy heti váltás ruhát, ágynemüt, matracokat és beköltöztünk egy teljes hétre Vikiékhez Szentendrére. Kaptunk két kis szobát, az egyikben egy kihajtható kanapé várt ránk, ez lett a szülői háló, a másikban lefektettük a matracokat, ez lett a gyerekek birodalma. A délutáni szieszta alkalmával - leszámítva a meleget - a közös szoba jól vizsgázott, Luca és Bobó békésen pihentek. A délután nagy részét aztán Olivérrel együtt a kert birtokbavételével töltötték. Estére mindannyian jól elfáradtak, miután telepakolták a pocakjukat, bebizonyították, hogy a kis kád nem is olyan kicsi és ők bizony hárman egyszerre gond nélkül vidáman tudnak benne lubickolni. Az esti mesét is együtt hallgatták, majd miután szép álmokat kívántak egymásnak Oló búcsút intett és mindannyian, ki-ki a maga szobájában lefeküdt. Kicsit tartottam az altatástól, de fölöslegesen, befeküdtem a gyerekek közé, szokás szerint elmeséltem a napjukat, majd miután Öcsi elaludt és Luca pisilt egy utolsót kijöttem a szobából. Az első éjszaka, pontosabban a hajnali világosság váratlanul korai ébresztőt hozott, kiderült, hogy a rögtönzött ágynemühuzatfüggönyök nem sötétítenek eléggé.
A hétfő délelőtt egy része ennek megfelelően elég nyafisan telt, de azért jutott idő homokozásra, ebédfőzésre, toboz célbadobásra, labdázásra is bőven. Dél körül Viki-Oló-Andor is megérkezett, az ebéd vidáman, jó hangulatban telt. A délutáni sziesztát követően - Bobó a gyerekszobában, Lulu nálunk aludt - közösen - motorral, biciklivel - felfedeztük a patak parti játszóteret. A csúszdának, mérleghintának, a fa házikónak és a hajónak nagy sikere volt. Kora este Gabesz is befutott, autóval átkelt a patakon, hogy hazafuvarozhasson minket. Végül csak Bobó autózott, Lulu a hátamon, Andor babakocsiban, Oló bicajon ment hazáig. Az este a már megszokott módon telt.
Kedden-szerdán-csütörtökön korán keltünk, hogy egy gyors közös reggelit követően időben érkezzünk a bölcsibe ill. munkába. Mivel a ház elég messze a hév megállótól, fent a hegyen fekszik, megbeszéltük, hogy minden nap összeszed minket valahol Gabesz. Rögtön kedden Ő ment a gyerekekért, mert én Mamiért mentem a pályaudvarra, hogy segítségével pontot tehessünk az autó eladására. Szerdán Luluval és Boldizsárral egészen Szentednréig héveztünk ott találkoztunk Apával, hogy aztán kiruccanhassunk a cukiba fagyizni. (Szerencsénkre közben a szomszédos cipőboltban még szandit is tudtunk venni a manóknak.) Csütörtökön pedig Daniékkal a kalászi fagyit kóstoltuk meg, Gabesz ott csatlakozott hozzánk.
Pénteken az egész gyereksereg otthon volt a délelőttöt a kertben, a délutánt a játszón töltöttük, ahová később Zsolt is utánunk tekert. Hazafele menet szétváltunk, Luca Vikiékkel eltekert a forráshoz, én meg Öcsivel hazasétáltam Gabeszhoz. Vacsorára szandiban, zokni nélkül, kicsit vizesen, mosolyogva Luca is megérkezett a többiekkel. (Közelebbi barátságát a forrással szerencsére csak a zoknija bánta.) A nap tavaszi tornával (ala Bogyó és Babóca), fitball kergetéssel és egymás húzásával fejeződött be.
Szombaton elvileg otthon pihent volna az egész család, de Gabesznak otthon-otthon kellett előkészítenie a terepet a hazatérésre, Zsolt az esti kerti partira készülődött, így azon kaptuk magunkat, hogy ismét magunk vagyunk, két anya és négy gyerek. Lesétáltunk a helyi piacra kürtöskalácsozni és állatot simogatni. Luca és Boldizsár most is kitörő örömmel fogadta a nyuszikat, Bobó hangos kurjongatásokkal üdvözölte még a kiscsirkéket és a kiskacsákat is.
Ebédre jól lefáradt az aprónép, így a délutáni szundira hamar sor került. Mire felébredtek már megérkezett a vendégek nagy része, az álmos, bújós, megszeppent csemeték lassan feloldódtak és a háziak "biztonságérzetével" bátran, otthonosan mozogtak, játszottak. A grillezett husik ugyan ízlettek, de igazán nagy sikere természetesen a marcipántortának és az azt követő sósmogyorónak volt. :)
Vasárnap délelőttre még egy közös programunk volt a nagyokkal, a Bóbita Színház (Pécs) A három kismalac és a farkasok című bábelőadást néztük meg. Lulu a hangos zenétől és a farkastól megijedt, ki akart menni, végül csak hátrébb mentünk, az ölembe ült, elkérte a cumijait és figyemesen nézta az előadást.
Nevetett, kiabált, megijedt - érzelmileg nagyon aktív percet élt át. Az előadás után megsimogatta a malackákat, majd a szomszéd teremben kakaó és kalács várt ránk és malacot készítettünk. Itt újra csatlakoztak hozzánk Vikiék, majd Bobó és Apuci is befutott, hogy aztán egy közös ebéddel a mexikói étteremben megköszönjük vendéglátóink szíveslátását. A délutáni pihenőre már otthon került sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése