A március 15-i hosszú hétvégén gyönyörű időnk volt, amit persze örömmel ki is használtunk. 
Az első nap a Hajógyári-sziget játszóterét fedeztük fel újra, másnap egy csepeli kis játszóteret vettünk birtokba, harmadnap meghódítottuk Visegrádot és negyednap bevettük Budapest egy kicsiny szegletét (Nagyiéknál jártunk).
A visegrádi bobozás - immár Bobóval együtt - ismét remek mókának bizonyult. Öcsi korai ébresztőjének köszönhetően időben érkeztünk, így még a nagy tömeg érkezése előtt csúszhattunk egy párat.
Lulu bátor nyúl volt, az első csúszást könnyedén átengedte Apának és Bobónak. Aztán mi is elindultunk, a kicsilány felismerte smile-t (emlékezett rá, hogy ott fényképeznek), nagyot mosolygott rá és hangosan kurjongatott velem.
A hatodik körhöz már nem volt kedvünk és mivel úgy is megéheztünk felszedelőcködtünk és felfedeztük a dunaparti Ízfesztivált. Szerencsére mindkét gyerek hátibaba volt, mert hatalmas volt a tömeg, ezért csak addig maradtunk, amíg vettünk valami harapnivalót ebédre. A belga krumplichipset, a hagyományos és káposztás tócsnit végül a szomszédos parkban fogyasztottuk el. A desszert se váratott sokáig magára, miközben megvettük a mesejátszóra a belépőt, sikerült elnyalnunk az idei első fagyikat is.
A legnagyobb sikere most a labirintus mellett a homokozónak volt, ahol Öcsi hosszasan eljátszott az ott talált kis dömperrel és lapáttal.
Mindannyian nagyon élveztük a sok jövést-menést és feltöltődtünk az első tavaszi napsugarakkal.
Az első nap a Hajógyári-sziget játszóterét fedeztük fel újra, másnap egy csepeli kis játszóteret vettünk birtokba, harmadnap meghódítottuk Visegrádot és negyednap bevettük Budapest egy kicsiny szegletét (Nagyiéknál jártunk).A visegrádi bobozás - immár Bobóval együtt - ismét remek mókának bizonyult. Öcsi korai ébresztőjének köszönhetően időben érkeztünk, így még a nagy tömeg érkezése előtt csúszhattunk egy párat.
Lulu bátor nyúl volt, az első csúszást könnyedén átengedte Apának és Bobónak. Aztán mi is elindultunk, a kicsilány felismerte smile-t (emlékezett rá, hogy ott fényképeznek), nagyot mosolygott rá és hangosan kurjongatott velem.
A hatodik körhöz már nem volt kedvünk és mivel úgy is megéheztünk felszedelőcködtünk és felfedeztük a dunaparti Ízfesztivált. Szerencsére mindkét gyerek hátibaba volt, mert hatalmas volt a tömeg, ezért csak addig maradtunk, amíg vettünk valami harapnivalót ebédre. A belga krumplichipset, a hagyományos és káposztás tócsnit végül a szomszédos parkban fogyasztottuk el. A desszert se váratott sokáig magára, miközben megvettük a mesejátszóra a belépőt, sikerült elnyalnunk az idei első fagyikat is.
A legnagyobb sikere most a labirintus mellett a homokozónak volt, ahol Öcsi hosszasan eljátszott az ott talált kis dömperrel és lapáttal.
Mindannyian nagyon élveztük a sok jövést-menést és feltöltődtünk az első tavaszi napsugarakkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése