Nyolc nap Apa nélkül

Gabesz síelni ment, elengedte a főnöke és a családja is ;) Péntek éjjel indult, így a gyerekeket még közösen fektettük le, de én már egyedül, cikázó gondolatokkal a fejemben (Nem vagyok normális, hogy ezt bevállaltam! Vannak nők, akik egyedül nevelik a gyereküket, meg tudom én is csinálni! Remélem, alszanak az éjjel! stb.) bújtam ágyba. A hétvége hamar elszállt, szombaton Kempi jött át hozzánk délután és most először (Luca hajlandó volt vele maradni, amíg Öcsit altattam) fektetésig maradt. Vasárnap Gábor és Petra látogatott meg minket, ráadásul délelőtt szép időnk volt, így kijutottunk a játszóra is, ahol Lulu Grétivel bandázhatott. Vasárnap este aztán beütött a krach, elégettem a kicsicsaj cumijait. (Felraktam kifőzni a cumikat és elpárolgott róla a víz.) Lulu egyrészt sírt és nagyon szomorú volt, másrészt nagyon tetszett neki, hogy a cumijaiból gyertyák lettek. Felkészültem arra, hogy nem lesz egyszerű az altatás, végül egész jól megúsztam. Azóta is napjában akár többször is el kell mesélnem, hogy mi történt a cumijaival és hogy most az égben vannak és ott buliznak. ("Találkoznak Apuci cumijával is, amit elvesztett a homokozóban?")

A hét eleje nagyon gyorsan elszaladt, estére általában totál kimerültem (éjszakánként is dolgoztam), alig vártam, hogy én is lepihenhessek. Öcsi tudta, mi a dolga, néhány napot leszámítva, aludt reggelig. Luca többször felébredt hajnalban, rosszat álmodott, nem volt rajta pelus és bepisilt, stb, többször mellettem kötött ki az ágyban. A reggeli készülődés egész flottul ment, babakocsis Boldizsár és hátibaba Luca rendszerint időben érkeztek a bölcsibe. A kicsilány már ott is csak alváshoz kért pelust, bilibe pisilt és kakilt. Bobó szokás szerint jól érezte bent magát, hatalmasakat evett, nagyokat játszott és egyre többször próbálkozott a beszéddel. Délutánonként csak nagyon nehezen szakadtak el a játéktól, alig értünk haza, már készíthettem is a vacsorát. Egyik este Lulu kijelentette, hogy szomorú, mert "hiányzik Apuci". A hét második felében megérkezett a nagy hideg, sajnáltam a manókat, hogy anyukájuk gyakorlatlansága miatt reggel muszáj volt gyalogszerrel eljutniuk a bölcsibe. Pénteken jött a segítség Ági személyében, kicsit fellélegezhettem és a gyerekek is nagyon várták már. Szombat délelőtt palacsintát sütöttünk. A kis kukták nagyon aktívak és ügyesek voltak. Luca törte a tojásokat és merte a lisztet, Boldizsár keverte a tésztát. A sütés most még rám maradt, de szerintem csak idő kérdése a dolog. Délután aztán végre újra elővehettük a szánkót, kerültünk egyet a környéken, majd hazajöttünk melegedni és Dettivel Danival bandázni. Aztán este, amikor lefekedtünk megbeszéltük, hogy holnap már ők ébreszthetik Apucit.