Reggel alig hittem a szememnek, mikor megláttam az első napsugarakat. Reménykedtem, hogy szép időnk lesz és hosszú idő után újra kijutunk a játszóra. Megreggeliztünk, játszottunk, manócskát készítettünk, miközben a Nap egyre szebben sütött és a levegő is kezdett felmelegedni. Miközben befutott Ilka Fábival mi is felöltöztünk, hogy rögtön indulhassunk levegőzni. A nagyok biciklin tekertek, mi gyalog - részben Öcsi is - mentünk.
A játszón aztán mindenki nagyon eleven volt. Boldizsár a dinón lovagolt, majd Fábival és Lucával csúszdázott. Természetesen most is nagy vagány volt, csúszott ülve és hason is, amennyit csak bírt. Gyors tízórai a hintában, majd homokozás és homokdobálás következett, közben szép számban érkeztek még a csemeték anyukájuk társaságában.
Felcsendült a déli harangszó, Lulu pocakja is jelzett, ideje volt hazamennünk. A meleg gulyáslevesből mindenki repetázott és a borsófőzelékből is csak egy kis tál kóstoló maradt Gabesznak. A jól megérdemelt délutáni sziesztára is sor került, amíg én Ilka társaságában zabsütit sütöttem uzsonnára, az aprónép, kivétel nélkül, húzta a lóbőrt. Alvás után maradt még idő a közös játékra és mesélésre is. Luca és Fábi nagyon hamar egymásrahangolódtak, önállóan akcióztak, utánozták egymást és amit csak lehet közösen, együtt csináltak. És persze, Öcsi is bekapcsolódott, ahol tudott, vagy csak "távolról" élvezte a nagyok vidám játékát és kihasználta anya szabad karját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése