Telelés Mátraszentimrén

Néhány évvel ezelőtt még én terveltem ki, karácsonyi ajándék gyanánt, hogy utazzon el együtt az egész nagy család, mert olyan ritkán lehetünk mindannyian együtt. Azóta ez hagyománnyá vált. Az idén egy kis zsákfaluban, a havas Mátraszentimrén töltöttünk egy hosszú hétvégét.

Kiki maci gyere, megkeressük Boribont!

Mi érkeztünk elsőnek, gyorsan kipakoltunk, majd egy könnyű, itthon előkészített, ebédet követően sétáltunk egyet a napsütésben, amit a délutáni szieszta követett. Alvás után Luca végre igazán birtokba vehette a hatalmas házat, ami rögtön elvarázsolta. Miután gyorsan felfedezte a szobákat és ki-be rohangált belőlük, azt is beosztotta ki, hol fog aludni. Ő persze külön szobát kapott, amit már a délutáni alváshoz átrendeztünk neki. Boldizsárt meg igazi babaágy várta, ami szokatlanul kicsi volt a mi szemünknek, hiszen Boldizsár itthon 70x140-es ágyban alszik.

ZsebiBobo

Ettől függetlenül Öcsinek se volt különösebb gondja sem a napközbeni, sem pedig az éjszakai alvással, sőt igazán nagyot remekelt. Péntek este éjjel 1-kor még szopizott egyet, de utána reggel 8-ig aludt. (Azt hiszem ehhez könnyen hozzá tudnék szokni.)

Még fektettünk, amikor Petra és Gábor befutottak. Mire megvacsoráztak mi is végeztünk és kártyázhattunk Petrával, majd mi felnőttek borozhattunk (Jómagam persze csak mértékkel. Na jó, igazság szerint a fiúk is csak alig ittak.) és beszélgethettünk egy jót.

Gábor (a nagybácsi) borotválkozni tanította a lányokat

Másnap (szombaton) gyorsan megreggeliztünk, majd szánkóval felszerelkezve nekivágtunk a falu és a helyi bolt felfedezésének. Igazi felfedezést a helyi bolt bejáratánál álló helyi néni isteni csipkebogyólekvárja jelentette, amiből sajna mi nem, csak Gábor vásárolt. (CSak este a szálláson kóstoltuk meg és másnap szerettünk is volna venni, mert a néni még a címét is meghagyta, de valahogy nem került rá sor. Talán legközelebb.)

Nahát, ez tényleg csúszik ;)

Sajnos, hamar kiderült, hogy helyben nincs sok lehetőség a szánkózásra, ezért autóba ültünk és átruccantunk Mátraszentistvánra a sípályához. Amíg a nagyok sétáltak és kutyaszánoztak, én Bobot etettem, majd próbáltam, nem sok sikerrel, megnyugtatni a kocsiban.

Remek móka volt, bár Lucának már az arcára fagyott a mosoly.

Végül az éttermi ebéd is elmaradt, pontosabban Gáborék jóvoltából házhoz jött. (Mi hazamentünk a kimerült gyerkőcökkel, ők meg elmentek beszerezni az isteni vadakat ebédre.) Dél körül Kempi is befutott a lányokkal, akiknek, az ebédünket látva, rögtön csurgott a nyáluk, így gyorsan elmentek ők is abba a bizonyos étterembe. A délutánt javarészt bent töltöttük, csak egy rövidebb séta ill. szánkózás erejéig mentünk ki Lucával, aki továbbra sem igazán kedveli a hideget, a szelet és azt a sok nyavalyás ruhát, amiben mozogni is alig lehet. Kora este Kata jóvoltából előkerült két lufi, ami aztán teljesen lázba hozta az egész gyereksereget. Aztán volt még közös vacsi és fürdőzés is.

Anna jelen, Eszti jelen, Petra jelen, Luca jelen, Gabesz jelen, Gábor jelen, Kata jelen

(Bobo és Anya illetve Kempi és Nagyi igazoltan távol)

Vasárnap Luca már 8-kor kelt, kicsit kukán átmentem hozzá hogy szokás szerint összebújjunk, amíg a többiek, Apuci és Bobo, is fölébrednek. Épp mesélni kezdtem neki, maikor Petra is csatlakozott hozzánk és nagy cula létére is figyelmesen hallgatta Anna, Peti és Gergő történetét. Lassan a többiek is előkerültek a szobáikból és reggeliztünk egy nagyot. Utána a lányok, majd Gabesz és Luca, no meg Kempi sétáltak egyet, én pedig lefektettem az ifjú urat és összecsomagoltam.

Teljesen kifeküdtem ennyi csajtól :D

Még sikerült összehoznunk egy közös ebédet is, amit egy borzalmas hazaút követett. Lulu ugyan, hála a jó időzítésnek, bealudt a szerpentinen, de hamar felébredt, mert megállltunk, hogy Bobeszt megszoptathassam. A java még csak eztuán következett, amikor egy baleset miatt az autópályán vesztegeltünk min. 1,5 órát. Őcsi rögötn üvölteni kezdett is Luca is elkezdett nyafizni, ezért nem túl szabályos módon, kiszálltam a kocsiból és bepréseltem magam a hátsó ülésre a gyerekek közé. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni és elaltatni Bobot ill Gabesz segítségével elszórakoztatni Lucát, de bizony ezt a 1,5 órát senkinek sem kívánom. Aztán szerencsésen hazaértünk és rövid délutáni alvás ellenére is jól telt az este immáromn újra itthon négyesben.

Boribon merre vagy?