Hosszas tanakodás előzte meg a kiságy megvásárlását, végül ismét az IKEA mellett döntöttünk. A beszerzést követően a csomag még egy hetet váratott magára. Szombaton családilag lelkesen nekiálltunk a szerelésnek. Rácsoságy ki, szülői hálóba be, dobozok fel, takarítás, csomagbontás, olvasás, szortírozás ... Luca megmutatta az Apának a lukakakat, ahová a csavart kellett betekerni. Végül magára hagytuk Apát a szereléssel, mert a szoba túl kicsinek bizonyult hármunknak plusz a dobozoknak, no meg a játszó sem várhat örökké. A délutáni alvás színhelye már a kiságy volt. Kíváncsian vártam, hogy fog menni, főleg, hogy a műtét óta, általában nem én altattam Manócskát. Megnéztük a barikat (Bárány Boldozsárt és Bárány Borókát), majd elmeséltem néhány mesét és Luca baba történetét, közben többször orrot fújtunk (nagyon ügyes a kiscsaj, az orrszívó porszívót már nem is kell bevetni), majd volt egy kis tiltakozás, sírás, nyüszögés, de végül édes álomba szenderült.
.jpg)
Az esti szertartást Apa vezényelte le, kicsit lassabban a szokásosnál, de viszonylag könnyen ment neki az altatás. Reggel, amikor bementem, Törpe az ágy szélén ült és türelmesen várta, hogy végre valaki lesegítse. (Érdekessége a dolognak csupán annyi, hogy simán ki tud mászni az ágyból, mégse tette.) Lassan mindannyian hozzászokunk az új kiságyhoz, de azt fel nem foghatom, hogy Luca már ekkora..jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése