Hihetetlen, de eljött a nagy pillanat, felavattuk Luca szobáját. Még most sem tudom ki izgul(t), szorong(ott), aggódik(ott) a többet azon, hogy tegnap Lulu végre külön szobát kapott. Ági megvarrta a függönyt, Apa és Gábor átpakolta a kiságyat és a pelenkázót, Anya kitakarított, Luca meg birtokba vette a szobát. No persze, nem ment ez olyan simán. Először a délutáni altatás következett az új helyen. Manócska persze nem akart cicin elaludni, megpróbáltam betenni a kiságyba és ott altatni. Sírás, ringatás, sírás, ringatás ... végül mély álomba zuhant a kimerült gyermek. Nagyot aludt és nem sírt fel, mosolygósan ébredt. :D Aztán este már a kiszobában zajlottak a fürdéshez az előkészületek, Luca fülig érő szájjal pucéran rohangált, élvezte az új helyet.
Fürdetés után szokatlan módon az öltöztetés nem a nagyágyban, hanem a pelenkázón zajlott és az átmeneti "kanapé" játéktérnek is alkalmatlan volt. Reménykedtem, hogy Lulu jól elfáradt, ezért az esti szopit gyors elalvás követi. Végül kb. 1 órát tartott az altatás. Az éjszaka egész jól alakult, Luca "csak" 3/4 4-kor fújt ébresztőt. Átbattyogtam hozzá és bevittem a közös ágyba, ahol egy ki szsopi után reggelig aludt.
Fürdetés után szokatlan módon az öltöztetés nem a nagyágyban, hanem a pelenkázón zajlott és az átmeneti "kanapé" játéktérnek is alkalmatlan volt. Reménykedtem, hogy Lulu jól elfáradt, ezért az esti szopit gyors elalvás követi. Végül kb. 1 órát tartott az altatás. Az éjszaka egész jól alakult, Luca "csak" 3/4 4-kor fújt ébresztőt. Átbattyogtam hozzá és bevittem a közös ágyba, ahol egy ki szsopi után reggelig aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése