Az első családi nyaralás

Gondoltam nem lesz gond egy hétre összepakolni Lucának, hiszen már rutinos Szekszárdozók vagyunk. Aztán rájöttem, hogy Pocakmanó korának megfelelően – már 6 hónapos múlt - bővítenünk kell a listát, partedlit, kiskanalat, bébiételt, bio zöldségeket (krumpli, répa), úszópelust is kell csomagolnunk.

Szombaton, azért, hogy Luca délelőtti alvása útközben legyen, már 10 körül nekivágtunk a majd 3 órás útnak Szigligetre. Autókázást nem kedvelő kicsi lányunk a szokásos 1,5-2 óra helyett még 1 órát sem aludt. Ennek ellenére elég jól viselte az utat, a végére időzítette a kiborulást, minek következtében a Keszthely Szigliget távot sikerült majd 1 óra alatt megtennünk.

A Güns Pincében, nevével ellentétben a tetőtérben, szálltunk meg Vikiékkel (Viki, Zsolt, Olivér – kb. 3 hónapos) és Dettiékkel (Detti, Sanya, Dani – kb. 6 hónapos; ők csak később érkeztek, így nekik jutott a legkisebb és legmelegebb szoba) együtt. Nos, a honlap szebbet és jobbat ígért, de elboldogultunk. (Mi még szerencsések voltunk a többiekhez képest, a két helységből álló szélső szobát kaptuk, aminek nagy részét napközben beárnyékolta a diófa, így éjszaka mindannyian tudtunk aludni.)

Első nap a kikötőben ebédeltünk, ami teljesen gyerekbarátnak bizonyult. Aki arra jár feltétlen térjen be, egyszerű és ízletes konyha, remek kiszolgálás! A kedvünkért beköltöztettek egy nagy asztalt székekkel a fűre, így a gyerkőcöknek (Lucának és Olivérnek, merthogy Vikiékkel nyaraltunk) leteríthettünk egy pokrócot, amin kedvükre szórakozhattak, míg mi megebédeltünk. Isteni volt a szabadban friss levegőn hűs árnyékban csodás kilátás mellett ebédelni.

A nap fénypontja számomra mégiscsak az volt, amikor Pocak elaludt a babakocsiban. (Igazság szerint az se volt egyértelmű, hogy bepakoljuk a babakocsit, de végül eltettük, mert a nagy melegben, a hordozók mellett talán ezt is megkedveli Luca.) És a nyaralás alatt nem ez volt az egyetlen alkalom. :D

Az egy hét gyorsan elrepült; a délelőtt játékkal és alvással telt, délután 4 fele keveredtünk csak le a strandra, ahol Luca kedvére pucérkodhatott és gyakorolhatta a kúszást, négykézlábon ringatózást. A Balatonnal persze közelebbről is megismerkedett, azonban vizicsibe még most sem lett belőle. Az első találkozás időzítése szerencsére tökéletes volt, Luca kipihent és jóllakott volt, élvezte a pancsolást, alig akart kijönni a vízből.

A hozzátáplálással is próbálkoztunk lelkesen, nem is tudtuk volna nem folytatni, mert Luca egyértelműen a közös étkezések aktív résztvevője kívánt és kíván lenni. Három nap alatt megevett egy bébiételt (gyümölcsös rizskrém), majd az anyja főztjét (répa almával, illetve krumpli almával) kóstolgatta.

Volt habzsolás, köpködés, fintorgás, egyedüli és közös kanalazás és partedli evés. (Kicsit bánt, hogy a szakálkának egyenlőre nagyobb sikere van, mint a főztömnek.)

Átruccantunk Badacsonyba, ahol találtunk egy árnyékos játszóteret, kipróbáltuk a csúszdát és vidáman hintáztunk. Jártunk Balatonedericsben, az Afrika Múzeumban, bár ne tettük volna, szégyen, hogy ilyen még van és még komoly pénzt is fizetni kell azért, hogy megnézhessük. L A kismalacok azért aranyosak voltak. Feledhetetlen élményt egy a világtól kissé eldugott (Káptalantótitól Zánka irányába a 14-es km-nél kell jobbra letérni) Kecskefarm nyújtott. A gazdaságot egy Budapestről származó középkorú házaspár vezeti (eredeti végzettségük gyógypedagógus illetve tanító) immár 10 éve. Minket a gazda fogadott, aki érkezésünkkor épp az árnyékban hűsölt a szamara, Szalámi, társaságában.

Megnéztük a kialakított szálláshelyeket (hát én bizony nagyobb kényelemhez szoktam, de ha „nomád” hétvégére vágynék biztosan őket választanám), majd nagy örömömre bekukkanthattunk a kulisszák mögé, betekintést nyertünk a sajtkonyhába. Lelkesen kóstoltunk friss, érett és füstölt sajtokat, majd este visszatértünk és bevásároltunk a gazdasszonytól, aki beavatott minket a kecsketenyésztés és sajtkészítés rejtelmeibe, valamint a gazdaság dolgaiba. Mindannyiunknak nagy élmény volt, megyünk még hozzájuk.