Baumwipfelweg, Althodis - Sétaút a fák tetején

Rövid erdei sétánk során az elhelyezett - német és magyar nyelvű - tájékoztató tábláknak köszönhetően megismerkedhettünk a honos növényekkel és állatokkal, zenélhettünk a fákon és kipróbálhattuk a fatelefont.

concerto

madárles

Különleges "túránk" egy kis büfétől indult a fák csúcsán (20 m magasan) 500 m hosszú volt, 11 toronyból állt.A kilátás gyönyörű volt, de sajnos madarakat, egyéb állatokat nem láttunk.

Miután kipihentük a kirándulás "fáradalmait" kihasználtuk az erdő adta hatalmas játszóteret. Luca kidőlt fákon egyensúlyozott, majd Öcsivel együtt a száraz gallyakból repülőt építettek.Akadt az erdőben falevél-csavar, fa-fűrész ... 

Mi pedig semmi mást nem csináltunk csak moziztunk; elvarázsolt minket a gyerekek fantáziavilága és találékony együttműködése.

Itthon is van egy igazán gyönyörű lombkoronasétány Makkón.

Familypark Neusidlersee

A vasárnapi mörbischi pancsolást követően ismét átruccantunk osztrák szomszédainkhoz. Kis családunkhoz Petra is csatlakozott, úticélunk a Familypark volt.A hétfői nap ellenére a parkoló már autókkal volt tele, így a bejárathoz ballagva lélekben már készültünk a tömegre. A várkapun belépve a fejünk felett - egy kötélen bicikliző bohóc segítségével - Csizmás Kandúr fogadott minket a hintájában ülve. Amíg megvettem a jegyeket a gyerekek ettek-ittak és felfedezték a cumifát.(Lulut próbáltuk rávenni, hogy ő is búcsúzzon el a cumitól és akassza őket a fára; nem jártunk sikerrel.)

Elsőként Luca ült fel a mini óriáskerékre, amit a földön biciklizve hajtottam, majd a lombok között "suhanó" lábhajtásos sárkányokra szálltunk fel. 

Ezt követően a nagyok - Apuci és Petra - a madárijesztő segítségével tört az égbe és élvezhették a "szabadesést". 

Aztán vonatoztunk, malacokon lovagoltunk,

traktoroztunk,

kalandoztunk a meseerdőben,

szamarat etettünk, a törpék pancsoltak a vízi-játszótéren,

Petra tesztelte az óriáscsúszdát, ebédeltünk, krokodilokkal vízbe csúsztunk, a nagyok felültek a Pegazusra (hullámvasút), a kicsik játszótereztek, magasba szálltunk és messzire láttunk a római szekerekkel, körhintáztunk,

fagyiztunk és késő délutánra bizony nagyon elfáradtunk.

Valóban sokan voltak és néhány helyen bizony várnunk kellett, amíg sorra kerültünk, de vagy nem volt igazán nagy a tömeg, vagy a sok játék és a nagy alapterület volt épp elég. A belépő ugyan elég borsos (20euro), de megéri az árát, kicsinek és nagynak egyaránt kellő kikapcsolódást nyújt a park. Mi biztosan visszatérünk még.

És ami még lényeges, szerencsére sok fa van a parkban, így szükség esetén árnyékba tudtunk húzódni.

Vegre nyaralunk - Fertod, Eszterhazy-kastely

A majd 3 oras utat alig 10 km-el a cel elott szakitottuk csak meg, akkor is csak azert, mert megigertuk a gyerekeknek, hogy megallunk fagyizni Cserpes bacsi cukijaban. A felnotteknek a regi idok izet idezo fagyihoz meg jegeskave is dukalt. (Nalunk a gyumolcs fagyik lettek a nyerok, sorban a malna, eper es a citrom.)

Ehesen, fardtan erkeztunk meg, de aludni egyik gyerek sem akart. Felfedeztuk hat a kerti jatszot, majd bementunk Fertodre estebedelni. Tele hassal megneztuk a kastelyt, majd kurtoskalacsoztunk, zenet hallgattunk es vegul a torpek hatalmasat pancsoltak a helyi focipalya ontozorerendszerenek hala. (Ruhaban kezdtek, bugyiban folytattak, nyilvanos meztlenkedessel vegeztek.)

Kovács Margit Múzeum

A hétvégén kiderült, hogy Anna még nem járt a Kovács Margit Múzeumban ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy ma délelőtt Lucával együtt ismét ellátogatunk Szentendrére. A lányoknak előzetesen meséltem egy kicsit a művésznőről ill. a kicsilánynak külön beharangoztam, hogy a kiállítás végén lesz majd egy Tapintható tárlat, ahol majd alkalma lesz megsimogatni a szobrokat. Türelmesen bejártunk minden termet; megnéztük a szobrokat, domborműveket - Luca mesélte, hogy mit ábrázolnak -, Kovács Margit egykori lakásának berendezését, fazekas korongját és a vetített portréfilmekből megismerhettük a mosolygós művészt is.

 Azt hiszem első komolyabb múzeumi élménynek ez remek volt.

 

Jó tündér, rossz tündér - Melyik hasonlít Lucára?

 

Hajvágás ollóval szinte könnyek nélkül

Szentendre nyàron

Nyári estéken olykor átruccanunk a szomszédba sétálni, fagyizni, lángosozni egyet. Idén ez volt az első alkalom és Anna is velünk tartott. A korzó most is benépesült kézműves árusokkal és kitelepültek a helyi éttermek is. Sajnos idén a szúnyogokat is nagyon vonzotta a program :(

A Duna-part sajna nem a régi, a lángost így kénnytelenek voltunk a gát helyett a műanyag alkalmatosságokon elfogyasztani.

Szederinda Nyárköszöntő

A bölcsiben bulit szerveztek, amit nem hagyhattunk ki. Mi levendulás keksszel (recept itt), Annával és a fényképezőgéppel illetve két csillogó szemű gyerekkel készültünk.

Pont időben érkeztünk, hogy láthassuk a bábelőadást, de Luca inkább az arcfestést, Boldizsár pedig az állatsimogatót választotta. Később azért egy kicsit belepillantottunk A kék festőinas-ba, megnéztük a néptáncosokat, hosszan azonban nem időztünk, mert várt minket az ugrálóvár, a trambulin, a büfé és nemezelni is szerettünk volna Csilla nénivel.

nézők

nyami, nyami

áfonyás nyírfacukor nyalóka

készül a nemezkép