P o c a k m a n ó k

2011. december 28., szerda

Betegecske Karácsony - Mami érkezése

Reggelre Luca jobban lett, de azért még nem mehetett ki a vonatállomásra a Mami elé, akit már nagyon várt. Reggeli után aztán végre megérkezett Mami Apával, míg Luca kitörő boldogsággal fogadta, Bobó - rá kevésbé jellemző módon - inkább kicsit megszeppent elsőre. (A kicsicsaj mostanában egyre többször, egyre intenzívebben fejezi ki szavakkal és mozdulatokkal is az érzéseit. Hisztizik, toporzékol, nyomatékosításul toppant a lábával, vagy rácsap valamire a kezével, bújik, simogat, ölelget és édes cuppanos puszikat osztogat.)

Az angyalkák ajándékának most is nagyon örültek a gyerekek. Miután Gabesz összeszerelete a kis konyhát, Luca és Bobó rögtön nekiálltak az ebéd elkészítésének. A délután Mami aktív részvételével telt, énekelt, mondókázott a gyerekeknek, leste Boldizsár félelmetes akrobatnutatványait a csúszda tetején és meséket olvasott Lucának.

Estére Luca jobban lett, de Gabesz elkezdett köhögni és a helyzet az éjszaka csak fokozódott. Boldizsár nagyon megküzd a 12. rágófog kibújásával, többször felsírt és csak hosszas cicizéssel lehetett néhány órára megnyugtatni és álomba ringatni.

Betegecske Karácsony - Szenteste

No nem kell ám rögtön valami extrém dologra gondolni, a cím pusztán arra utal, hogy Karácsony ide vagy oda bizony benyeltünk valami vírust. Luca 23-ra lett beteg, a kórisme láz, köhögés, orrfolyás, ennek megfelelően a kisasszony hangulata pocsék volt. Reménykedtünk, hátha 24-ére jobb lesz a helyzet. A reggeli időszak biztatóan alakult, de délutánra ismét jól felszökött a láza, kúpot adtunk neki, mert az gyorsabban hat. Hát hatott is, a kicsi lány majd másfél órán keresztül sírt, nyafogott, fájlalta a popóját - mindeközben a fiúk már teljes glanzban vártak ránk - nem akart semmit.

Végül csak sikerült csinibe öltöznünk, épp időben, hogy meghalljuk a csengettyűszót, ami az angyalkák távozását, a karácsonyfa és az ajándékok érkezését jelezte. A gyerekeket most is elvarázsolta a fa, Boldizsár azon nyomban közelebbi ismeretséget is kötött vele. Első dolga volt leszedni a labdákat, akarom mondani gömbdíszeket. Még szerencse, hogy tavaly műanyag gömböket szereztem be, mert így nem okozott gondot, hogy a nappali minden egyes szegletébe szétgurultak a díszek, szerencsére a fánk elég formás, így "kopaszon" is jól mutatott.

Eközben Luca a "Jaj, de fáj a popóm!" felkiáltások és némi pityergés ellenére beleharapott néhány mézeskalácsba és gondosan kibontotta az összes ajándékot. A legnagyobb sikere a csúszdának és a babzsáknak volt. Mire Gabesz elkészült az isteni vacsoránkkal (lazac diós bundában, krumplipüré) a gyerekek birtokba vették az egész nappalit és jól kimelegedteka nagy játékban.

Luca tényleg nagyon beteg volt, mert alig evett valamit, a lazachoz hozzá se nyúlt, pedig köztudottan imádja a halat. Boldizsár bezzeg élvezte az életet, evett, ivott, jól mulatott. Estére mindenki jól elfáradt, nem kellett minket sem altatni.

2011. december 23., péntek

Karácsony a Szederindaházban

Kíváncsian vártam a bölcsis karácsonyt, mert a gyerekek már december eleje óta nagyon készültek rá. Luca egyre gyakrabban és egyre biztosabban énekelte először a Mikulás váró, majd a karácsonyi dalokat. Én persze egyes énekek szövegére itt ott alig-alig emlékeztem, ezért bizony, amikor a kicsi lány megakadt, előfordult, hogy telefonos segítséget kellett kérnem (elővettem az egyik karácsonyi könyvet vagy rákapcsolódtam a világhálóra).

Az ünnepség közös süteménysütéssel és evéssel indult, majd a bölcsisek "bemutatója" (éneklés, körtánc, mesejáték) következett, végül a gyerekek közösen kibonthatták az ajándékokat (játékok, amik a bölcsis készletet színesítik a jövőben).

Boldizsár nagyon élvezte a tésztanyújtást és a kóstolást, időnként azért bújt hol hozzánk, hol a bölcsis nénikhez; láthatóan az ujja köré csavarta Csilla nénit és Vali nénit is.

Luca megérkezésünkor szinte észre se vett minket, annyira lefoglalta a süteménykészítés, aztán miután kellően megmerítkezett szülői szeretetünkben, újra önállóan élte a saját kis bölcsis életét. Felszabadult volt, sokat mosolygott és aktívan részt vett a közös éneklésben, mondókázásban, körjátékban.

Az ajándékbontás előtti utolsó "táncba" még Öcsi is bekapcsolódott, bár nem sokáig bírta a nyakán csüngő kedves kis leányzót. ;)

2011. december 16., péntek

Fábi imád nálunk lenni

Tegnap felhívtam Ilkát, hogy elmeséljem a múltkori találkozó óta Luca többször is emlegette Fábit és érdeklődött meglátogat-e minket most pénteken is. Gyorsan kiderült, hogy semmi akadálya az újabb randinak és különben Fábi "imád a Kelcsiéknél lenni".

A napot a konyhában indítottuk, Fábi is bekapcsolódott a mézeskalács sütésbe, majd kihasználtuk a jó időt és kimentünk a játszóra, ahol Ritáékkal is találkoztunk. A közös ebéd az eredetileg kerti kispadnál remek móka volt. A három csöppség együtt kanalazta a levest és falta a tésztát. Persze Bobónak azért még elkelt némi segítség. ;) A délutáni pihenőt követően már csak egy rövid közös játékra jutott idő, mert Fábit várták a nagyszülei. Nemsokára találkozunk.