P o c a k m a n ó k

2011. június 11., szombat

Négykézláb az élet

Hosszas előkészületek után Boldizsár tegnap, azaz pénteken, végre igazán elkezdett négykézlábazni. Ez persze nem jelenti azt, hogy felhagyott volna a jól bevált kúszással, sima terepen még mindig azt részesíti előnyben.

Mostanában leginkább mégis álldogálni szeret, ahonnan már egyre többször sikerül lecsücsülnie a fenekére.

2011. június 5., vasárnap

Átmenetileg elköltöztünk

Idén folytatjuk a házfelújítást, ezért átmenetileg költözni kényszerültünk. Szerencsére az unokabátyám régi lakása épp szabadon állt, így befogadott minket cirka 1 hónapra. Szombaton amíg Gabesz Gábor és Kempi segítségével pakolt, mi a szüleimnél táboroztunk. Az új helyre (Buda belvárosa) csak este fél 8 körül érkeztünk meg a gyerkőcökkel. Ugyan Boldizsár már hulla fáradt volt, Luca lelkes felfedező kedve rá is átragadt.

Miután kiélvezték a manók a hatalmas kádat, én Bobót altattam a hálószobánkban, Gabesz pedig Lulut fektette a nappaliban. Az éjszakát Luca békésen átaludta, Boldizsár (Furcsa újra egy szobában aludni vele.) egyszer kelt és csak 8 körül ébredt. :D Az első napot pakolással illetve a szűken vett környék (gyerekszemmel történő) felfedezésével töltöttük. Kipróbáltuk, hogy beférünk-e babakocsistól a liftbe (csisszre), megnéztük mikor nyit a pék, vettünk gyümölcsöt, sétáltunk, homokoztunk a játszin és ebédeltünk egyet a park tőszomszédságában lévő "étteremben". A délutáni altatás kicsit nehézkesen ment, Boldizsárnál végül bevetettem a babakocsit. (Nagy élmény volt a gangon tologatni, de legalább bevált.) Késő délután még hármasban, amíg Apa pakolt, újra játszóztunk egyet; tanulva a délelőtti kiruccanásból most a hordozót is magammal vittem, persze nem hiába, mert Lulu lábacskái este már megint nem működtek.

Remélem, sikerül különösebb nehézségek nélkül átvészelnünk a városi életet és a gyerekek kiélvezhetik a helyzet adta lehetőségeket.